A húsvét a kereszténység egyik legnagyobb ünnepe.

A Krisztus szenvedésére, halálára és feltámadására emlékező keresztény húsvét gyökerei a zsidó ünnepekre nyúlnak vissza, azok pedig még ősibb, természetimádó ünnepekre. Húsvétkor ér véget a negyven napig tartó böjt, a hústól való tartózkodás – innen származik az ünnep magyar elnevezése is. Húsvét az egyházi év mozgó ünnepeinek is középpontja. Ezt a napot előzi meg hét héttel farsang vasárnapja és követi ötven nap múlva a pünkösd.

Miért jelent meg azonban az ünnep szimbólumai közt a nyúl és a tojás? A nyúl a termékenység szimbóluma, így a tavaszünnep és a húsvét pogány eredete termékenységi rítusokra vezethető vissza. Bizáncban ráadásul a nyúl a kereszténység felvétele után egyenesen Krisztus szimbóluma lett. A termékenység másik ilyen legismertebb szimbóluma a tojás, mely a tisztaság, a termékenység és elsősorban az élet szimbóluma.

A kereszténységben a tojás az újjászületés szimbóluma.A tojások festéséről egyrészt az ókorból, másrészt pedig a 13. századtól írásos emlékek állnak rendelkezésünkre. Az első húsvéti tojás elnevezést Strasbourgból találhatjuk meg 1615-ből. Nyugat-Európában a leginkább kedvelt szín (a húsvét miatt is) a piros, míg Kelet-Európában (az ünnephasonló, de más tradíciók) az arany volt. A többsznű tojásfestés első jelei a 17. századtól kezdenek elterjedni.

A húsvéti nyúl szerepét valószínűleg a német protestánsok alkothatták meg, azért, hogy ne kelljen végigéhezni a katolikus hagyomány szerint a nagyhetet, hanem legalább a tojásokból enni lehessen. A tojást tojó nyúl ötlete az 1700-as években született meg az Egyesült Államokban. A pennsylvaniai holland telepesek az "Osterhase" vagy "Oschter Haws" (azaz a Húsvéti Nyúl) ünnepéről meséltek gyerekeiknek, melynek szerepe ekkor igen hasonló volt a Mikuláséhoz. Csak a jó gyerekek kaphattak színesre festett tojásokat, méghozzá a korábban kitett sapkáikba, melybe akkor kerültek azok akkor kerültek bele, mikor a húsvéti nyúl arra járt, vagy a gyerekek nem figyeltek oda. Bár az ünnep Halloweenhez és Valentuin-naphoz hasonlóan a 18. században formálódott ki, elég hamar elterjedt, és a három közül talán ez a szokás terjedt el a leghamarabb és leginkább szélesebb körben- persze szorosan hozzákapcsolódva a keresztény-zsidó ünnepkörhöz.

Húsvét hétfőn indulnak útjukra a locsolók. A locsolás ősi termékenységi rítusból fakad – régebben a faluhelyen még az itatóvályúban is megfürdették a lányokat, amit mára – szerencsére - felváltott a kölnivel való locsolkodás. Van egy kevéssé ismert magyarázat is a locsolásra: a Jézus sírját őrző katonák hideg vízzel öntötték le a feltámadást felfedező, ujjongó asszonyokat azért, hogy elhallgattassák őket.