A Civil Közösségek Háza adott otthont a Tudás, Érték, Tapasztalat projekt záró rendezvényének.
Az integrációs program célja a pártfogó felügyelet alatt állóknak segítség nyújtás ahhoz, hogy szakmát szerezhessenek, munkához juthassanak visszailleszkedhessenek a társadalomba. A három éven át tartó Tudás, Érték,Tapasztalat (TÉT) nevet viselő pályázati projekt keretében harminchatan tanultak ki egy szakmát, s tizeketten találtak munká.
- A baranyai bűnelkövetők olyan célcsoportot jelentettek, hogy az élet bizony sokszor felülírta, illetve meghiúsította a terveinket – mondta a zárórendezvényt megnyitó beszédében a projektgazda Ifjúságért Egyesület ügyvezető elnöke. Sándor Andrea szerint ez annak ellenére történt így, hogy egyesületük és konzorciumi partnereik egyaránt felkészülten vágtak bele a programba. Hozzátette: úgy gondolja, valamennyi lebonyolító szervezetnek sikerült sok tudást szereznie, együtt értéket teremtenie, továbbá olyan tapasztalatokkal gazdagodnia, amelyek továbbadásáért felelősséggel tartoznak.
A Tudás-Érték-Tapasztalat integrációs programot Scholtzné Nagy Szidónia projektmenedzser foglalta össze. Beszélt a többi közt a felkészülési szakasz hosszú folyamatáról, a személyiségfejlesztő képzések nehézségeiről is. Mint rámutatott, a mentoroknak és a képzőknek olyan alapproblémákkal is meg kell küzdeniük, mint például annak tudatosítása a pártfogó felügyelet alatt állókban, hogy reggel 8 órára be kell járniuk, hogy délutánig bent kell ülniük, és hogy igen, van értelme végigcsinálniuk ezt. Felidézte, hogy a várakozásokat felülmúlóan fontos segítséget jelentett a bevontak kitartásához – így a projekt sikerességéhez is – az a napi kétezer forint, ami képzési támogatásként járt a résztvevőknek.
A konzorciumi partnerek közül elsőként a megyei kormányhivatal igazságügyi szolgálatának munkatársa kapott szót. Tóth Gabriella előadásában egyebek mellett szólt arról, hogyan vezetett a szabadságvesztések hatástalansága, az áldozatokkal való bánásmód megoldatlansága, a börtönök túlzsúfoltsága, valamint a visszaesők nem csökkenő száma az úgynevezett helyreállító igazságszolgáltatáshoz.
Krsjákné Bodrog Csilla az OKJ-s képzéseket koordináló Dél-Dunántúli Regionális Forrásközpont Kft. munkatársa arról a résztvevőktől érkezett visszajelzésekről beszélt. Mint elmondta, volt, aki azt köszönte meg, hogy emberszámba vették és új dolgokat tanulhatott, míg más azt, hogy meghallgatták a véleményét, akad olyan is, aki arra ébredt rá a program során, a 8 általános ma már kevés a boldoguláshoz.
A pártfogó felügyelet alatt állók előrehaladását egyengető mentorok közül Spirk Nikoletta egyebek mellett annak adott hangot, hogy fontos a mentorok közi jó kapcsolatot ugyanúgy, mint a programban résztvevők számára a lakhatásuk megoldása, munkahelyek felkutatása részükre. Kitért arra is, ahogy múltak a hónapok, úgy nőtt a mentorokkal szembeni bizalom, s nem kis eredménynek számít, hogy volt, aki a beszélgetések hatására felismerte bántalmazó kapcsolatban él.
Scholtz Péter szakmai vezető a projekt szakmai kihívásait és tapasztalatait összegezte. Mint elmondta, „nehéz célcsoportba” olyan kliensek tartoztak, mint a program ideje alatt börtönbe került hajléktalan, vagy az, aki pánikrohamokkal küzd, e mellett prostituált anyával és testvérrel is „megáldott”, mindemellett szexuális erőszak áldozataként éli mindennapjait. Annak a véleményének is hangot adott, hogy a tapasztalatok azt mutatják, főállású mentorokkal még hatékonyabbá tehető a segítő munka, s a programban résztvevőkkel az elején tudatosítani kell a saját felelősségüket. Az elmúlt harminchat hónap bebizonyította, hogy hasonló projektekre szükség van.