A Kanizsai Dorottya Múzeumban kiállítást nyílt  kortárs művészek Mohács tragédiáját megidéző alkotásaiból.

A mohácsi csata fél évezredes évfordulójának közelsége különös méltósággal töltötte meg az emlékezést, amelyre a Kanizsai Dorottya Múzeum udvarán és időszaki kiállítótermében került sor. „A sírba is reménysugárral szállni...” című kiállítás a Mohács 500 emlékév kiemelkedő kortárs képzőművészeti összefogása: harminc felkért alkotó közös kurátori koncepció mentén, kifejezetten ez alkalomból készített művekkel tiszteleg az 1526-os csata áldozatai előtt.

A sokszínű tárlat egyetlen teremben kapott helyet, a képek és plasztikák megrázó ereje azonban a belépést követően rövidesen magával ragadja a látogatót. Az igen változatos műfajokban létrejött alkotások mintegy kitágítják a teret. A figurális zománcképektől és látványos üvegművektől kezdve a stilizált kárpitokon, kerámiákon és bronz mellszobron át a vegyes technikával készült oltárdobozig egy közös irányba mutatnak: tisztelegni kívánnak az 1526. évi tragikus ütközetben elesett hősök előtt. A tárlaton a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) akadémikusainak, köztestületi tagjainak és meghívott művészeinek munkái láthatók.

Mint  Hasanovic-Kolutácz Andrea, a Kanizsai Dorottya Múzeum igazgatója  elmondta, a tárlat a Mohács 500 emlékév egyik kiemelt kulturális eseménye, amely a kortárs művészet nyelvén kapcsolja össze a történelmi múltat a jelennel. Mint említette, 2020 óta tudatosan készültek az évfordulóra kiállításokkal, programokkal, kutatásokkal. Ezek sorába méltó módon illeszkedik az új kiállítás. Megköszönte az MMA, a kurátorok és a harminc alkotóművész közreműködését.

Mindehhez  kapcsolódva  Borbás Dorka, Ferenczy- és Vármegye Prima-díjas üvegművész, az MMA köztestületi tagja, a kiállítás ötletgazdája és főkurátora a mohácsi emlékezethez való személyes kapcsolódásáról beszélt. Többek között arról szólt, hogy a  keresztneve kapcsán korán közel került hozzá Kanizsai Dorottya története. Kiemelte, az emlékévre szánt kiállítás ötlete szinte magától értetődően született meg, s az MMA művészei nagy lelkesedéssel csatlakoztak a kezdeményezéshez. Hangsúlyozta, a művészek a történelmi források tanulmányozásával készültek fel. A tárlat célja a közös főhajtás a mohácsi hősök előtt, miközben az összefogás és a jövőbe vetett hit üzenetét is közvetíti. Megemlítette, a kiállítás iránt már most további helyszínekről, Budapestről és Esztergomból is érdeklődés mutatkozik.

A megnyitót követően – amelyet a mohácsi Bartók Béla Vegyeskar éneke színesített – a közönség szeme láttára bontotta ki Rainer Péter rendhagyó Emlékoltár-dobozát a kiállítótérben. Műve a tárlat előírásainak megfelelő, 30×30×30 centiméteres kocka alakú objektum, amely azonban szétnyitható. A falapokból pántokkal összeállított tömboltár kiterítve latin keresztet formáz, így tárul elénk a mohácsi sírkert. Az apró tér közepén stilizált emlékkápolna áll, áldozati oltárral, tetején a Szent Korona kicsinyített másával. Körös-körül az elhunyt hősök emlékét több száz kereszt jelzi.

Az október 23-ig látogatható tárlaton többek között II. Lajos özvegye, Mária mellszobra (Halassy Csilla), a veszteség–gyász–feloldás témáit körüljáró vegyes technikával készített „szív-trilógia” (Gulyás Judit), a pusztítás fájdalmát természeti képben megragadó diófa-plasztika (Borza Teréz) fogadja. Látható továbbá Lencsés Ida szuggesztív textil-alapú, az ütközetet találóan stilizált, ám annál szívbemarkolóbb módon megjelenítő sorozata, illetve Lukácsi László Vér és kereszt című letisztult üvegműve. Borbás Dorka alkotása II. Lajos tragikusan fiatalon véget ért életének állít a fekete gyászból aranyba hajló emléket.