Gyászol a Tölösi Alapítvány és a Pécsi Kórháziskola, tragikusan korán, alkotó életének csúcsán ragadta el a halál munkatársukat, Kocsis Krisztinát.

Hosszú éveken át a Pécsi Kórháziskola  motorja volt Kocsis Kriszti, aki mindent megtett azért, hogy a beteg gyerekek arcára mosolyt csaljon, s elfeledtesse velük a betegség és a kezelések miatt elviselt fájdalmakat, az otthoni környezetből, a családból, a kortársak közösségéből, óvodából, iskolából való kiszakadással, a kórházi léttel járó szomorúságot, kellemetlenségeket.

Aztán egy napon kiderült, pártfogoltjaihoz hasonlóan az ő testét is megtámadta a gyilkos kór, s ő a végsőkig küzdött.

Kocsis Kriszti jelentős szerepet vállalt abban, hogy egy jól kialakított, szabályok mentén hatékonyan működő és dinamikusan fejlődő csapat jöjjön létre Pécsett. Magasra tette a mércét, a folyamatos  szakmai fejlődést, önképzést, a precíz, odaadó munkavégzést nemcsak megkövetelte, de maga is e szerint tevékenykedett. A törékeny, magával ragadó személyiségű óvópedagógus, mentálhigiénikus szakember, vezető kórházpedagógus  mindenkit, gyereket, szülőt, orvost, ápolót, munkatársat egyaránt lenyűgözött.

Annak érdekében, hogy a sok szenvedésen átment kis betegek semmiben se szenvedjenek hiányt, s amikor csak lehet egy átlagos gyerek életét élhessék, ne maradjanak le a tanulásban, folyamatosan figyelemmel kísérte a pályázati lehetőségeket is. Számos alkalommal elnyert támogatások segítségével nyílt lehetőség pl. arra, hogy számítógépek kerüljenek a kórtermekbe, mindig legyen a kézműves foglalkozásokhoz elegendő eszköz, s a kórházpedagógusok munkakörülményei javuljanak.

Figyelemmel kísérte, hogy a határon túl, különösen német nyelvterületen, miként működnek a pécsihez hasonló szervezetek. Az ott szerzett tapasztalatokat beépítette a mindennapi gyakorlatba, az ott látott módszereket a hazai körülményekre átültette,s ezen új eljárások magyarországi meghonosítása elsősorban az ő nevéhez köthetők. Az általa alkalmazott metodika mentén dolgoznak ma országszerte a kórházpedagógusok.

Vallotta, ez a fajta tanítás, ez a játszóház egészen más, mint ami az iskolákban, óvodákban, gyermekfoglalkoztatókban folyik. Itt elsődleges a gyerek gyógyulása, a kórházpedagógusnak alkalmazkodni kell az adott gyermekhez, az ő aktuális testi,lelki,szociális,spirituális állapotához, vagyis a kezelésekhez, a gyermek testi állapotán túl a közérzetéhez, hangulatához, aktivitási képességéhez, kedvéhez, együttműködési készségéhez, a kórházi, látogatói környezetéhez, azzal való aktuális kapcsolatához, közben feltárul a betegséget megelőző helyzete is, amely ismeret beszövi az aktuális teendőket, a kitűzhető célokat. Meg azt is, hogy a foglalkozások örömszerző, sikerélményt adó, kreativitást kibontó, önértékelést növelő, s  fejlesztő  szerepe a gyógyulásban kétségtelen. Cél a gyermek gyógyulása, amelynek elengedhetetlen feltétele, hogy vissza tudjon térni, vissza tudjon illeszkedni korábbi közösségeibe, például folytassa tanulmányait az iskolában, eredeti osztályközösségében.

A visszavezetést hittel, sikerrel gyakorolta a stáb Kriszti vezetésével. A kórházi kezelést követően is folytatták tevékenységüket, alkalmuk nyílt folyamatában látni a gyerekek gyógyulást követő fejlődését, érzékelni olykor az elakadást, szükség szerint beavatkozás igényét. Tartalmas segítő kapcsolat kialakulására nyílt mód. Számos gyermek és családja zárta örökre szívébe kedves értékes lényét.

Igyekezett minél szélesebb körben megismertetni a tevékenységüket, konferenciákat szervezett, kezdeményezésére szakmai gyakorlat keretében hallgatók érkeztek a kórháziskolába, az egyetemen kollégáival közösen előadásokat, szemináriumot tartott a kórháziskoláról, az ott alkalmazott speciális módszerekről.

Tele volt még megvalósítandó ötlettel, az utolsó pillanatig igyekezett kis betegei, családjaik, kezelő személyzet hasznára lenni.
Küzdött, de ebben a csatában alul maradt. Személyében  egy kivételes, önmagát, erejt nem kímélő,  szolid kórházpedagógust, mentálhigiénikus vezető szakembert, mindig készséges, lelkes és lelkiismeretes, együtt gondolkodó   kollégát veszítetett el a kórháziskola és az alapítvány. Bíznak benne, hogy mindaz, amit elültetett, amit hirdetett, továbbra is a beteg gyermekek, a pedagógusok, az orvosok és ápolók javára ki-kihajt, gyümölcsöt terem.