Számos gyümölcsfa virágba borult, madárhang töltötte meg környezetünket, kora tavaszi virágszőnyeg borította be az erdők alját március közepén, majd hirtelen leesett a hó.

Március negyedik hetének elejére viszont jelentős változás történt az időjárásban, 15-18 fokos hőmérséklet csökkenés, és hóesés jellemezte a Dél-Dunántúl nagy részét. Az ilyen időjárási anomáliák a történelem során nem voltak szokatlanok, bár vitathatatlan, hogy sokszor károkat okoztak.

Hazánkban már a XI. századból találunk az időjárás megfigyelése vonatkozó adatokat, elsősorban hadijelentésekben, adóbegyűjtési jelentésekben, kolostori jegyzetekben, személyes naplókban. Ezeket az írásokat még nem hasonlíthatjuk össze a rendszeres műszeres mérésekkel, mégis nagyon sok érdekes és izgalmas információt tartalmaznak a régmúlt időjárásáról.

Az idén 150 éve létrejött (1870. április 8.) Meteorológiai és Föld-delejességi Magyar Királyi Központi Intézet alapításától számíthatjuk a mérések kezdetét, amikor is már 40 állomás működött, melyek közül 14 a mai Magyarország területén.

Réthly Antal, aki 1931-től az igazgató-helyettese, majd 1935-től igazgatója lett az Országos Meteorológiai és Földmágnességi Intézetnek, több évtizedes levéltári kutatómunkával egyedülálló anyagot gyűjtött össze az elmúlt közel ezer év időjárásával kapcsolatban.  Az ő kutatási anyagából csemegézünk:

1143/44-ben „Igen hideg és hosszú a tél, a nyara is olly hideg, hogy az aratás egy hónappal később esnék, mint egyébkor, igen kevés a bor, az is olly savanyú, hogy inni nem lehetett”, 1186-ban januárban virágoztak a fák, áprilisban érett a cseresznye, májusban aratták a gabonát, és augusztus elején volt a szüret.

1257-ben pünkösd táján arattak, és Jakab napján (július 25.) szüreteltek. 1288/89 tele olyan enyhe volt, hogy Karácsonykor virágoztak a fák, február végén érett az eper. 1473-ban a nyár és az ősz „olly szelíd, hogy a gyümölcsfák másodszor virágoznak és Márton napján érett cseresznyét lehetett szedni”

1524-ben Karácsonykor virágzott az ibolya 1538/39 tele olyan enyhe volt, hogy virágok lepték el az erdőt, 1553 októberében másodszor is virágoztak a fák, teremtek is, de a gyümölcsök már nem tudtak beérni, 1559-ben a Dunántúl olyan havas, hogy „ember magasságnyi havak valának” ,1579-ben zöldcsütörtökön (április 16.) hideggé vált az idő, majd havazott és fagyott.

1626-ban lejegyezték, hogy januárban megszólaltak a pacsirták, 1633 május 15-én „sok hideg szél és hó vala” , 1651-ben Szent Márk evangelista napján (április 25.) hajnalban nagy hó esett.
(Szöveg: Varga Zsolt)