Mohácson épül egy  tízmilliárdos vágóhíd, ahogy már a híradásokból megtudtuk. Ellenben a közvélemény, legalábbis a visszajelzések  szerint, mégsem támogatja egyöntetűen a tervet.

A mohácsi önkormányzat,  a Csányi Sándor érdekeltségi körébe tartozó  Bonafarm Zrt. és Pick Szeged Zrt. abban állapodott meg, hogy a cégcsoportok a kisvárosban építik meg új vágóhídjukat. Az üzem kapacitása évi egymillió sertés lesz, működését 2016-ban kezdheti meg, ahol négyszázan dolgozhatnak majd, ebből a megállapodás értelmében háromszáznak mohácsinak kell lennie. A beruházás komoly fejlesztés, munkahelyeket teremt, iparűzési adót jelent a városnak.

Egy olvasónk levélben fordult a Hírhatárhoz a leendő beruházással kapcsolatosan:

Tisztelt Szerkesztőség!

Levelemmel  azért fordulok Önökhöz, mert komoly hullámokat vetett a városban a vágóhídlétesítéséről szóló cikk, amelyhez szokatlanul sok hozzászólás érkezett.

S hogy miért váltott ki ekkora indulatokat? Mohács mellett szól, hogy az érintett tulajdonoshoz tartozó sertéstelepek és takarmánykeverő is rendelkezésre áll itt. A város mellett szól a Duna közelsége, az autópálya. A térség munkanélküliségi rátája 12 százalék felett van, a beruházás ezen is enyhít, és a Csányi Sándor nevével fémjelzett beruházás garancia rá, hogy a telep magyar kézben lesz. Derék az a törekvés is, hogy a 400 majdani foglalkoztatottból 300 mohácsi szakember lesz, vagy lehet.
 
Ugyanakkor a hír megosztotta nem csak a mohácsiakat, de a pécsieket is. Utóbbiak egy korábbi hír alapján azt is hihették, hogy a megyeszékhelyen valósul meg a beruházás, ám egyértelmű: ha Mohácson ekkora telep létesül, Pécsett aligha fog. Sőt, a fórum hozzászólások alapján a cégcsoport pécsi üzemében dolgozók munkahelyek megszűnésétől tartanak.
 
Kiszivárgott az óriási telep lehetséges helyszíne. A városnak arról a pontjáról az erős szagokat a lakóterület felé sodorja az uralkodó széljárás, és a tervek szerint naponta csaknem 4000 sertést vágnak majd le. Nem értem, hogy miért nem kérdezték meg a lakosságot, hogy a munkahelyekért cserébe elviselik-e a szagokat, a környezetterhelést, a megnövekedett forgalmat, vagy legalább azt hagyják, hogy beleszóljanak a helyszín kiválasztásába.
 
Azt pedig kétlem, hogy az új üzem működtetéséhez 300 képzett mohácsi munkaerőt össze tudnak szedni 2016-ig, de még az 50-en is csodálkoznék. Így azonban a helyiek helyett, ami igen fontos volna, megint másoknak lesz munkája. Még egy elgondolkodtató felvetés: vannak Mohácson és környékén olyan vállalkozások, prosperáló vágóhidak, de sertés szaporítóanyaggal foglalkozó vállalkozás is, amelyek működése ellehetetlenülhet.  Ez viszont azt jelentheti, hogy náluk munkahelyek szűnnek meg, miközben újak létesülnek. Így azonban kérdéses, hogy mi éri meg jobban: egy óriási vállalatot és vidéki, vagy külföldi munkásokat idehozni, vagy a helyi vállalkozásokat, dolgozókat támogatni.
 
Üdvözlettel:
 
Egy olvasójuk (cím és név a szerkesztőségben)
 
 
A Hírhatár Online egyik szerkesztője a hírrel kapcsolatban felhívta Miskolczi Imrét, a levélben említett  mohácsi húsipari vállalkozások egyikét, a Pikker Kft. vezetőjét és többségi tulajdonosát  az üggyel kapcsolatban, mert  kíváncsiak voltunk a véleményére.
 
Miskolczi Imre elmondta: vállalkozása az 1992-ben megkezdett működése óta több százmillió forint helyi adót fizetett be, de több tízmillió forinttal támogatta Mohács sportéletét, oktatását, kultúráját. Ennek fényében úgy véli: joggal várhatta volna el a város vezetésétől, hogy tájékoztassa a cégekkel való tárgyalásról, ennek elmaradása ugyanis neki konkrét anyagi veszteséget is okozhat.
 
- Már folyhattak a tárgyalások, amikor, tavasszal, 150 millió forint hitelt vettünk fel, éppen a cég mohácsi vágóhídjának fejlesztésére – mondta a cégvezető. – Ha tudom, hogy a városvezetésnek ilyen tervei vannak, nem fejlesztünk Mohácson, inkább Bólyban erősítem a társaság más irányú tevékenységét. Az alapanyagok, a munkaerő területén is komoly konkurenciát fog jelenteni nekünk az új üzem, ha ezt tudom, biztosan más pályára tesszük a céget.
 
Miskolczi Imre közgazdászként ugyan egyetért a gazdaságosabban üzemeltethető nagyvágóhidak létjogosultságával, ám felhívta rá a figyelmet, hogy Magyarországon már most a sertésállomány több mint kétszerese a vágókapacitás. Véleménye szerint a környék sertéstermelői kiszolgáltatott helyzetbe kerülhetnek, és mohácsiként maga is kétli, hogy lesz a városban elegendő képzett munkaerő. A környezetterhelést illetően a cégvezető reményét fejezte ki, hogy megfelelő hatástanulmányok készülnek, és teljes körű lakossági kontroll mellett zajlik a helyszín kiválasztása, majd a beruházás.
 
Megpróbáltuk a mohácsi önkormányzat illetékeseit elérni, de vélhetően az ünnepek miatt nem sikerült - természetesen írásunkat eljuttatjuk az önkormányzatnak, reakciójukat utólag is szívesen közöljük, ha eljuttatják szerkesztőségünkbe.