Szilveszteri és újévi szokások, babonák, hiedelmek. Miért sütünk szilveszterkor malacot? Miért kell lencsét enni újév napján?

Az a nap, amelyen a nyugati világ elbúcsúzik az óesztendőtől, I. Szent Szilveszter pápáról kapta a nevét, akit 314-ben választottak a keresztény egyház vezetőjének és 335-ben, éppen december 31-én hunyt el Rómában. Az ünnep a nyugati kultúrkörben sokáig ide-oda tolódott, végül 1691-ben XII. Ince pápai döntésével rögzült január elseje.

A szilveszteri és újévi szokások közös célja eredendően az, hogy a következő évre egészséget, bőséget, boldogságot és szerencsét varázsoljanak. A legzajosabb, legvidámabb és legnyitottabb napja az évnek szilveszter, s újév napjával együtt e két naphoz fűződik a legtöbb babona és szokás. Ez a nagy fogadalmak ideje, amiket ideig-óráig meg is szoktunk tartani.

Sok családban szilveszter napján szerencsepogácsát sütnek. Mások azt tartják, hogy a lencse, a bab vagy bármilyen más apró szemes étel fogyasztása szerencsét hoz. Viszont a szerencse csak abban az esetben következik be, ha a megfőtt lencse pontban éjfélkor a konyhaasztalra kerül.

Szintén szerencsés lesz az, aki újév napján malacot eszik. Tudniillik a malac előre túrja a földet, vagyis kitúrja a szerencsét. A csirke, vagy tyúk fogyasztása azonban tilos, mert az hátrafelé rúg, elkaparja szerencsénket. Óvatosan kell bánni a hallal is, mert a folyó menti vidékeken szerencsét hoz - amennyi pikkely, annyi pénz -, máshol viszont baljós állat, hiszen vele együtt elúszik a háziak szerencséje is.  
 
Újév napján tilos mosni, teregetni, mert az valakinek a halálát hozza, továbbá tilos levinni a szemetet, mert kiöntjük vele a szerencsét a házból. Ezen a napon tilos kölcsönkérni, vagy kölcsönadni bármit is, beleértve a pénzt és a használati tárgyakat. Nem szabad orvoshoz menni vagy orvost hívni, mert akkor betegséggel töltjük az elkövetkezendő esztendőt.

Ha újév napján az első látogató asszony vagy lány, az szerencsétlenséget jelent, viszont ha férfi csenget be elsőként, az éppen az ellenkezőjét jelenti, mégpedig szerencsét. Rendkívül fontos, hogy újév napján nem szabad veszekedni, tartózkodni kell a viszálykodástól, perpatvartól, mert különben az egész évet veszekedéssel fogjuk tölteni.
 
Természetesen ilyen jeles napon nem maradhatnak el a jóslatok sem, hiszen a kíváncsiság ördöge egy tiszta lappal induló újév hajnalán biztos ott mocorog mindenkiben.

Szerelemjóslás a régi hagyományok egyike volt. Ez úgy zajlott, hogy a lányok a  gombócok közepébe apró papírokat helyeztek, amelyeken egy-egy férfinév szerepelt. Pontosan éjfélkor bedobták azokat a forró vízbe, az elsőként felbukkanó gombócban található papíron szereplő név a hiedelem szerint a leendő férjüké lesz.

Régi korok szokásai közé tartozott az ólom-, vagy  gyertyaöntés. Mindkét esetben a felmelegített anyagot hideg vízbe öntik, s megnézik milyen alakot, formát veszt, ezek jellegzetességei utalnak a jövendőre, a formák egymásutánisága pedig az egymást követő eseményeket jelenítik meg.

Nem jövendőbelijükről, hanem a férjhezmenetelükről adtak hírt a malacok a lányoknak, akik szilveszter éjjelén kiszaladtak az ólhoz, megrúgták annak falát, s ha a disznók röfögni kezdtek, biztos volt, hogy az új évben férjhez mennek.  
A zajkeltő szokások célja pedig, az ártó és a rontó erők távol tartása volt, ezért harangoznak sok helyen ilyenkor.

S, hogy miért éppen pezsgőt iszunk szilveszterkor?

A pezsgő sokáig csak a leggazdagabbak itala volt. Dom Perignon francia szerzetes az 1600-as évek végén állított elő először – véletlenül – borból pezsgőt. A habzó ital létrejöttéhez szükséges erjesztést ezután egészen a XIX. század közepéig egyedileg, üvegenként végezték, ami 2-3 évig is eltartott.

Az 1850-es évek óta alkalmazzák a tankpezsgő-készítést, amellyel hatalmas tartályokban egyszerre 7-8000 palacknyi pezsgő is előállítható egyszerre. Érthető módon az új gyártási technika e különleges nedű árának jelentős csökkenéséhez vezetett, a kiváltságosok itala az egyszerű földi halandók számára is elérhetővé vált, s azóta tartja magát, hogy aki e drága, úri italt issza az újév első perceiben, az elkövetkezendő esztendőben gazdag, úri és fényűző életet él.