(jegyzet) Idén nyáron a magyarnál másfél szinttel erősebb bajnokságba, a lengyelbe igazolt Nemanja Nikolics.

Rendszerint, ha egy magyar játékos idegenlégiósnak áll, kicsit mindenki félti:  Vajon be tud- e majd az idegen környezetben illeszkedni, felvenni az adott bajnokság ritmusát.

Nikóról, azóta tudjuk,hogy alaptalan volt a félelem:  14 meccsen 16 gólt szerzett. Nem telik el úgy hét, hogy ne lenne ott a hétvége fordulójában és már most rendre hírbe hozzák erősebb bajnokságok csapataival. Természetesen ez a teljesítmény válogatott meghívóval is járt, amit nagyon nagy várakozás előzött meg, különösen, mert egy jó ideje már, hogy épkézláb csatár híján van  a válogatottunk.

Eddig a szép rész.

Aztán elérkeztek a válogatott selejtezők, ahol négy meccsen lépett pályára és nemhogy gólt nem szerzett,  de  helyzete is alig volt. Hogy ez miért történt? Senki se tudja,annyi biztos, hogy a hazai kommentelők előbújtak és sorra kerültek elő a hazaáruló, a futballkurva, a pénzéhes kutya és egyéb nyomdafestéket nem tűrő kifejezések.

Az se sokkal, jobb, amikor egy-egy lengyel bajnoki gólja után Niko facebook oldalán, vagy akár egy élő műsor keretein belül  (Trollfoci Tv) jóhiszeműen, előbb gratulálunk,majd hozzátesszük, hogy  „és amúgy a válogatottban mikor jönnek a gólok ? „

 
Vajon jogos-e a kérdés, hogy miért nem megy neki az egyik helyen, ha a másikon igen?  Igen.
Jogos-e őt szemre hányni emiatt? Talán.
Jogos-e őt hazaárulónak nevezve a fejét követelni?  Nem.

De akkor miért nem rúg gólt?!??!Az ért, mert nem ugyanazok az emberek szolgálják ki őt a válogatottnál, mint klubcsapatában. Előbbi helyen konkrétan senki se. Nincs az, hogy tíz percenként kiugratná őt valaki. Senki nem hozza gyakorlatilag helyzetbe egész meccs alatt, ő pedig nem egy Messi, hogy középpályára visszalépve nyolc védőt lerázva becipelje a labdát a kapuba.

Nem gondolom azt ,hogy amit most írok az egy forradalmi eszmefuttatás lenne , az viszont biztos,hogy ezek a fent említett emberek erre maguktól képtelenek lettek volna rájönni és talán,ha olvassák is, amit írok,ne adj ’Isten valaki más szájbarágósan elmondja nekik, ők akkor is csak legyintenek és tovább fikáznak, bármit amit tudnak.

Egy hét múlva két sorsdöntő meccset játszunk a norvégokkal. Nagy szükség lenne a szurkolók hitére a válogatott felé, mert egyelőre úgy néz ki a szövetségi kapitányon kívül  más nemigen hisz benne. Talán tényleg nem lehet egyértelműen büszkének lenni a mostani válogatottunkra, viszont van egy játékosunk, akire azok lehetnénk.A Dalai Lámát idézve:„Ha tudsz, segíts másokon. Ha nem, legalább ne árts nekik.”

(Albert-Tóth Áron)