A globális kihívásokkal szemben csak nemzetközi gondolkodással maradhat versenyképes a magyar építőipar.

Az elmúlt évek geopolitikai és gazdasági változásai olyan új, határokon átnyúló valóságot teremtettek, amely elől egyetlen hazai vállalkozás sem térhet ki. A szakmai és üzleti talpon maradás ma már annak a függvénye, hogy a szektor hogyan képes reagálni a munkaerő szabad áramlására, a felgyorsult technológiai forradalomra, és fel tudja-e venni a versenyt a harmadik országból érkező vállalatokkal. Ezekre az ágazati szintű, általános kihívásokra kíván választ adni az ÉVOSZ most elkészült, 2026–2030-as időszakra szóló Építőipari Nemzetközi Stratégiája.

A koronavírus-járvány utóhatásai, az orosz-ukrán háború, az elszálló energia- és építőanyagárak, valamint a szigorodó uniós fenntarthatósági elvárások (pl. ESG) alapjaiban és végérvényesen átalakították az európai építőipari piacot. Mindennapos és a teljes ágazatot érintő jelenséggé vált, hogy miközben a magyar szakemberek egy része Ausztriában vállal munkát, a határ menti hazai régiókban szlovák vállalkozók jelennek meg. Ezzel párhuzamosan a nagyberuházásoknál egyre érezhetőbb az Európai Unión kívüli, harmadik országbeli cégek versenytorzító jelenléte.

A mintegy 140 ezer hazai építőipari vállalkozás – amelyek zöme jelenleg exportorientáció nélküli mikrovállalkozás – nem zárkózhat be többé az országhatárok mögé; a hazai szektornak magáévá kell tennie az „építőipar határok nélkül” gondolatiságot.
„A magyar piac megvédése és a külpiaci lehetőségek kiaknázása egyazon érme két oldala. Határok nélkül kell gondolkodnunk ahhoz, hogy a magyar vállalatokat megvédjük, és helyzetbe hozzuk az egyre élesedő globális versenyben” – hangsúlyozta Koji László, az ÉVOSZ elnöke.

Hogyan lehet ezeket a globális folyamatokat a magyar építőipar javára fordítani? Az ÉVOSZ új, 2026–2030-ra szóló Építőipari Nemzetközi Stratégiája öt fő cselekvési irányt határoz meg válaszként:
1. Külpiaci jelenlét és ukrajnai újjáépítés
A regionális átrendeződés kikényszeríti a közép-európai térség (V4-ek), valamint az osztrák, román és szerb piacokon való proaktív kapcsolatépítést. A következő öt év egyik legnagyobb üzleti lehetőségét és kihívását pedig az ukrajnai helyreállítási munkálatok jelentik, amelyre a magyar vállalatokat már most fel kell készíteni.

2. Európai szintű érdekérvényesítés és határozott piacvédelem
Az európai színtéren történő fellépés elengedhetetlen. Az uniós szabályozások formálása érdekében az ÉVOSZ célzottan növeli aktivitását az Európai Építőipari Szövetség (FIEC) munkacsoportjaiban, hogy magasabb szintű pozíciókból védhesse a hazai érdekeket. Az uniós szintű párbeszéd mellett létfontosságú az országos szintű piacvédelem is: szigorúbban kell ellenőrizni, és esetenként korlátozni az EU-n kívülről érkező beszállításokat és a harmadik országbeli vállalkozások hazai jelenlétét a versenytorzító hatások kiszűrése érdekében.

3. Jogi és adminisztratív védőháló a külföldön dolgozóknak
A határokon átnyúló munkavégzés általánossá válásával elengedhetetlen a bonyolult helyi jogszabályok (pl. minimálbér, foglalkoztatási feltételek) ismerete. A már sikeresen működő Németországi Vállalkozási Tagozat (IWTD) mintájára egy hasonló támogatói és információs hálózat kialakítása szükséges a V4-ek piacaira is.

4. Technológiai tudástranszfer
A technológiai fejlődés üteme nem engedi meg a lemaradást. A külföldi jó gyakorlatok (pl. modern zsalurendszerek, szárazépítés) hazai integrációját fel kell gyorsítani. Ezt nemzetközi tanulmányutak és Erasmus-programok koordinálása segítheti a fiatal hazai szakmunkások és oktatók számára.

5. A jövő trendjeinek folyamatos figyelése
A zöld átállás, a klímaváltozás hatásai és a digitalizáció (BIM, mesterséges intelligencia, robotizáció) olyan iparági mega-trendek, amelyeket nem elég csupán passzívan követni. A hazai ágazatnak proaktívan formálnia kell a jövő technológiai válaszait.