Gellér B. István  festmény és szobor, térberendezés határterületein vizsgálódó munkáiból nyílik kiállítás a Pécsi Galériában.

A „mi van soron most?” – kérdésére adott válasza a fiatal kor elmúlásával saját érzelmi és emberi érésének közegéből származik, műveivel ma az elégia irányába fordult.  A minden esetben személyes mitológiaigényétől átitatott tárgyakban titokzatos hangulatokat idéz fel, sajátságos aszimmetriát teremt formák és jelentések, jelek és színek, köznapiság és költőiség elegyítésével keltette képzettársítások között, de soha nem diszharmóniát.

Gellér B. István mesteri eredetiséggel őrzi meg alkotásaiban a klasszikus avantgárd korának szabadságeszményeit, őszinte és máig belső párbeszédekre képesítő ragaszkodását a Martyn Ferenc és nemzedéke által meggyökereztetett modern magyar művészet hőskorához. Az absztrakció ma sem uralkodik alkotásain, felidézett formáinak, azok kombinációinak mindegyike tapad az érzékelés, észlelés köznapinak is tekinthető alakzataihoz, munkáiban minden egyszerre nevezhető néven, és egyszerre szolgál rébuszként.

Műveiben ott érzékelhető  egyfajta nehezen meghatározható vizuális és szellemi minőség, ami a festészet huszadik századi szabadságtörekvéseinek értékes eredménye volt Pécs művészetében is. Nincs felismerhető körülmény, ami  a személyesség vállalását mellékessé tehetné, vagy a klasszikus modernség konvencióinak életben tartható szintjeit ne segítene észrevenni alkotásaiban.  Mint ahogy az sem állítható határozottan, hogy Gellér B. István ennek az integráltan zavaros modern világnak a nemzetközi közlésformáit ne használná anyanyelveként.

A kiállítás november 13-ig tekinthető meg.