A Modern Magyar Képtár gyűjteményének raktári anyagából válogatva Képtári Tárlatok Pécsi Műbarátoknak   sorozat keretében mutatja be egy-egy művész életművét, most Perlrott Csaba Vilmos festőművészét.
 
Az 1880-1955 között élt festőművész  három alkotása is szerepel a pécsi múzeum állandó kiállításán, hiszen meghatározó egyénisége volt a magyar festészetnek. A Modern Magyar Képtárban megnyílt a tárlaton a nagyközönség által eddig alig látott festményei láthatók.

A művész Koszta József tanácsára 1903-tól nyaranként a nagybányai művésztelepen festett, ahol munkáit Iványi-Grünwald Béla korrigálta. A párizsi ösztöndíjat 1906-ban  nyerte el, ezt követően a teleket Párizsban, a nyarakat többnyire Nagybányán töltötte. A nagybányai művésztelepen az úgynevezett neósok, a magyar Vadak közé tartozott.

Párizsban beiratkozott a Julian Akadémiára, majd 1908-ban Henri Matisse tanítványa lett, de hatással volt rá Cézanne és Gauguin festészete, ahogy később a német expresszionisták is. Ekkoriban  került kapcsolatba Gertrude Stein körével, s 1907-től kiállított a Függetlenek Szalonjában és az Őszi Szalonban. Önállóan is kiállított a francia fővárosban 1908-ban, 1909-ben és 1912-ben is.

Rendkívül termékeny alkotó volt, s mindig nyitott az új stílusirányzatokra. Iványi Grünwald Bélával és a neósokkal Nagybányát elhagyva 1910-ben Kecskeméten alapítottak művésztelepet.  Az első világháború után néhány évig Németországban, majd ismét Párizsban élt. Itthon 1924-ben csatlakozott a Képzőművészek Új Társaságához, s velük állított ki.  Tíz éven át, 1924 és 1934 között nyaranta Nagybányán festett,  az 1930-as évek közepétől pedig egyre gyakrabban dolgozott Szentendrén, a Szentendrei Festők Társaságába 1949-ben nyert felvételt, s 1955-bekövetkezett haláláig ott festett.
 
E mostani pécsi kiállításon a művész minden korszakából láthatók festmények. Február 15-én pedig 16 órakor Benedek Katalin művészettörténész, Perlrott Csaba Vilmos monográfusának előadása lesz hallható.
 
A kiállítás február 24-ig látogatható.