A Páratlan Bartók portré című hangverseny az évad egyik legkiemelkedőbb zenei eseményének ígérkezik.

A Pannon Filharmonikusok  gondot fordított arra is, hogy magas színvonalon létrehozott  koncertfilm is készüljön arról a művészi projektről, amelyben a zenekar Baráti Kristóf hegedűművész partnere lesz  a koncert estéjén a Kodály Központban. Európa vezető komolyzenei tévécsatornája, a Medici is leadja az így készülő filmet.

Az est egyrészt a művész számára jelent példátlan kihívást, amelyen  Bartók Béla összes hegedűre írt darabját portrészerű mutatja be, másrészt fontos és tudatos vállalás az együttes részéről, amelynek keretében Bartók munkásságának ekkora szeletét egy estén tárja a közönség elé.  Méltó „kezekbe” kerül Bartók I. és II. hegedűversenye, I. majd II. rapszódiája, illetve zárásként a II. hegedűverseny. Baráti Kristőf  a pályafutása alatt külföldön és hazai színpadokon is sokat foglalkozott a bartóki repertoárral, és az est dirigensével, Bogányi Tibor vezető karmesterrel együtt is  előadta  műveit.

„Ezek a darabok nem szerepelnek a mindennapi „étlapon” a legtöbb zenekarnál. Még magyar hegedűsként is azt kell, hogy mondjam, hogy noha néha magától értetődőnek, kézenfekvőnek tűnik az, hogy ha egy külföldi zenekar magyar hegedűst kér fel és felmerül a kérdés, mivel hívja meg, akkor természetesen Bartók valamelyik hegedűversenye kerül szóba. Ez egyáltalán nem szokott szempont lenni. Bizonyos értelemben mondhatom azt is, hogy itthon gyakrabban játszottam eddig Bartókot, mint külföldön.  Nyilván van néhány nagyszerű Bartók élményem külföldi zenekarokkal, külföldi karmesterekkel is.  Volt olyan is, hogy éppen Bogányi Tiborral vittük az egyik vagy másik művet ebből a mostani koncertműsorból. ” – emelte ki Baráti Kristóf, miért ezekre a művekre esett a választása.

Bartók Béla zenéjét nyilván műsorra tűzik zenekarok, ugyanakkor ritka az olyan hangverseny, amikor a zeneszerzőt saját magával állíthatjuk mintegy szembe, meghallgatva egymás után ugyanabban a műfajban, de különböző korszakban írott műveit. A műsort Bartók két hegedűversenye keretezi, melyek közül az elsőt még huszonéves korában írta, életében nem is publikálta, és első komoly szerelmének ajánlotta. A mű maga is portré, a plátói kedves, Geyer Stefi két arculata – de persze amennyire őt mintázza ez a portré, annyira Bartókot is. A II. hegedűverseny mintegy 30 évvel későbbi, már nem szerelmi ihletésű, és az érett, virtuóz Bartókot hallhatjuk benne.

A műsor középpontjában az I. és a II. rapszódia áll. Ez a két mű lényegében egy időben keletkezett, a két hegedűverseny között, és miután Bartók zenekarra is meghangszerelte a kíséreteiket, tulajdonképpen ezek is hegedűversennyé váltak. A bartóki hegedűversenyekkel ellentétben azonban itt autentikus népi dallamok adják a témákat, ezekben a műveiben egyúttal népzenegyűjtéseinek terméseit is bemutatja.

A rapszódiák képet adnak  Bartók nemzet- és történelem szemléletéről is. Talán az I. rapszódia a népszerűbb, ismertebb darab. A művet megnyitó Lassú verbunkos-dallama Maros-Torda megyei táncból származik, a Friss Temes megyében gyűjtött román táncdallamokat dolgoz fel. Hangszerelési érdekessége, hogy Bartók mindössze ebben a művében szerepelteti a cimbalmot. A 2. rapszódia  Lassú-jának dallamait ugyancsak Maros-Tordában hallotta Bartók, a  Friss zenei anyagát szatmári, temesi és rutén gyűjtésből válogatta.

„Talán nem is a mentális, vagy a fizikai kihívást említeném, hanem az fontos számomra ebben az estben, a felkészülésben, ahogyan hosszú évek alatt körbeér egy repertoár az adott szerzőtől, ahogyan az előadó képes egy teljes ciklust átlátni, magáénak mondani.” – hangsúlyozta Baráti Kristóf.  

Kitért arra is, hogy nagyon közel áll hozzá Bartók. Személyesen természetesen nem ismerte a szerzőt, de valahogy mindig az a benyomása,  hogy ha egy szerző műveit  valaki sokat adja elő,  illetve sokat foglalkozik a zenéjével,  akkor egy kicsit úgy érzi egy idő után, mintha személyesen is ismerné. Legalábbis szerinte ez egy hasznos illúzió.  Izgalmas számára, hogy ugyan Bartók szerény, eléggé introvertált alkatú volt, talán mondható zárkózott karakternek is - legalábbis az információk alapján, amiket föllelhetünk róla -, ahhoz képest pedig egy elképesztő energiákat felszabadító szerző bontakozik ki  a zeneművei alapján. Ez olyan kettősség, ami folyamatosan izgalmas kérdések elé állítja az előadót.