Pécs hétköznapjainak szerves része volt a bányászat két és fél évszázadig.
Generációk dolgoztak a bányákban, több millió tonnányi szenet és ércet hoztak a felszínre Az ő munkájuk előtt is tiszteleg a Pécsi Bányásztörténeti Alapítvány emléktábla sorozata az Ágoston téren.
A pécsi szén- és uránbányászatról mindenki hallott már, de csak kevesen ismerik részleteiben, mekkora nagyságrendű munka is folyt évszázadokig a Mecsek felszíne alatt. A Pécsi Bányásztörténeti Alapítvány célja megismertetni és közelebb hozni mindenkihez a bányaművelés időszakát. Ennek az ismeretterjesztő és hagyományőrző munkának a részeként hamarosan tovább gazdagodik az Ágoston téri emlékmű-együttes. A három új márványtábla a bányászat múltjáról árul el érdekes részleteket.
Az adatok meglepőek. Valószínűleg nem sokan gondolták volna, hogy a mecseki bányaterületeken több mint 2000 kilométer hosszú vágatot létesítettek az évek során. Ha a pár négyzetkilométernyi területen tekergőző föld alatti folyosók egyenes vonalban haladtak volna, akkor Pécstől Madridig érhetne el az alagút. És ezek csak a – többé-kevésbé – vízszintes szakaszok. Függőleges aknát összesen több mint 15 kilométernyit mélyítettek a bányaterületeken. Közöttük volt az ország legmélyebbike: az uránbányában 1300 méternyire lehetett leszállni a föld alá. Hasonlóan impozáns a kitermelt anyagok mennyisége: szénből több mint 200 millió tonnát hoztak a felszínre. Gőzhajók, vasúti mozdonyok, erőművek és természetesen az otthonok kályhái – mindenhová jutott a mecseki bányák kincséből. Az uránérc bányákból kitermelt, dúsított uránfém mennyiség pedig több mint 20 évre biztosította a Paksi Atomerőmű fűtőanyag-szükségletét.
A bányamunka azonban nem volt veszélytelen. Csak a második világháború óta egy kisebb falunyi ember, 640 fő vesztette életét munkabalesetben. Az ő emlékük előtt is tisztelegnek majd szeptember 1-jén, Pécs Város Napján, a hagyományos bányászünnepségen, ekkor avatják fel az új emléktáblákat az Ágoston téren.