A Pécsi Harmadik Színházban  januárban ismét láthatja a nagyérdemű Vincze János rendezésében, Ottlik Ádám főszereplésével Sarkadi Imre  Oszlopos Simeon című drámáját.

,,Éppen ott tartott, hogy író és olvasó kortársak végre odasorolják az élő irodalom legnagyobbjai, legeredetibb művészelméi közé, amikor meghalt. Méghozzá úgy halt meg, hogy sohase fog kiderülni, vajon öngyilkosságot követett-e el, vagy egy ostoba virtuskodás áldozata lett-e. Egyéniségéből, életútjából mind a két lehetőség valószínűsíthető (…), mert egész élete egyetlen szakadatlan játék volt a halállal, az önpusztítással” – írta Sarkadi Imréről Hegedüs Géza, aki az Oszlopos Simeont a lélekben lakozó gonoszság hátborzongató drámájának nevezi.

Egyetlen öntörvényű mű erejéig születik meg1960-ban,  a modern, magyar egzisztencialista dráma, a magyar válságirodalom egyik fő műve, Sarkadi Imra az Oszlopos Simeon (avagy: lássuk, uramisten, mire megyünk ketten) című drámája. Mindent magába sűrít, amit  az író és elsősorban nemzedéktársai tévelygéseikben, öngyötréseikben, személyes és kollektív meghasonlásaikban, a világban bekövetkezett brutális történelmi fordulatok elszenvedésében átéltek.

Felkérésre Sarkadi  Imra szinopszist írt készülő művéről, s amelyben így fogalmaz: ,,Idestova harmadik éve ama remekművemet írom, ami arról szól, hogy dédelgeti magában egy-egy ember ifjúkori világfájdalmát, értelmetlennek érzett életét, s belepusztul, bármilyen kiváló is egyébként, mert kisebbrendűségi érzetekkel lesz lassan tele, magát értéktelen hülyének, haszontalan embernek találja, éppen azért, mert igyekszik okos, tisztességes elmével megóvni magát attól, hogy sikerekért ostoba és aljas legyen. Címe: Oszlopos Simeon. Erre a korai keresztény aszkétára a vallástörténetből emlékezünk: száműzte magát az emberi társadalomból, kiment a sivatagba, és ott állt oszlopon húsz évig. Azért választottam ezt a címet, mert ilyenfajta mai emberről szól a dráma. Egy emberről, aki sértve érzi magát a világban. A darabnak ezt az alcímet adtam: avagy lássuk, uramisten, mire megyünk ketten. Olyanfajta dráma ez, amilyet eddig még sohasem próbáltam írni.”

A végül befejezetlenül maradt mű nem egy hagyományos értelemben vett, jól elmesélhető történet, sokkal inkább egy (ön)pusztító belső cselekvéssor. A középpontjában a főszereplő, Kis János groteszk tragédiája áll, ami egy ördögi passió. Az Oszlopos Simeon lázadó dramaturgiája elsősorban szemléletében, filozófiai gondolkodásának újszerűségében rejlik. Az illúzió vesztett értelmiség közérzeti válságát, vívódását, reményvesztettségét mutatja meg, ma is rendkívüli erővel ható eszközökkel. (fotó: Tóth László)