A gyerekeknek december 6.  azt jelenti,  megérkezik a Mikulás.

Mürai Szent Miklós püspök, a tengerészek, kereskedők, az illatszerészek, a gyógyszerészek, a zálogházak, a gyermekek és diákok, valamint Kecskemét  védőszentje.

A püspök a feltételezések szerint 270 és 286 között született Patarában, és 19 évesen szentelte őt pappá nagybátyja. Jószívű volt, a szüleitől örökölt vagyont szétosztotta a szegények között. A legenda szerint élt a városában egy szegény ember, aki a három lányát hozomány hiányában nem tudta férjhez adni. ezért elhatározta, hogy segít rajtuk. Titokban, három éjszakán keresztül egy arannyal teli erszényt tett a szegény ember ablakába. A harmadik napon nem volt nyitva az ablak, így felmászott a tetőre, és a nyitott kéményen át dobta be az aranyat. A harmadik lány éppen akkor kötötte fel harisnyáját száradni a kémény alá, így ebbe hullott bele az ajándék.
Ezen alapszik az a hagyomány, hogy a gyerekek a kitisztított  kiscsizmáikat teszik ki az  ablaka, hogy abba kerülhessen be a jóknak az édesség, a kicsit elevenebbeknek mellé a virgács is.

A német nyelvterületeken Nikolaus, míg a protestáns gyerekekhez a Pelzetmärtelt Szen Márton napján, november 11-én érkezik. Az angoloknál Santa Claus jön el a kicsikhez, ám ő karácsonykor hozza el ajándékait. Santa Claus az Északi-sarkon lakik, ide címezhetik a gyerekeik  a  leveleiket,  aki a szánjába befogott  kilenc repülő rénszarvassal december 25-én reggelre a világ összes kisgyerekéhez elviszi az ajándékaikat, akik őt tejjel és süteménnyel várják. Bob May 1939-ben írta meg a Rudolf, a piros orrú rénszarvas történetét, amelyből kiderült, a rénszarvasok neve Rudolf, Fürge, Sármos, Talpas, Kerge, Csámpás, Torkos, Bátor és Szélvész.
Skandináviában a Mikulás Lappföldön lakik, és Joulupukkinak hívják. Az orosz területeken Gyed Moroz, vagyis Fagy Apó a neve, akit régebben Télapónak is hívtak. Ő újév napján hozza az  ajándékokat.

A Mikulás-nap hagyománya nagyon régről ered, a hozzá kapcsolódó alakoskodás már a XVIII. században is ismert volt. Miklós-napján a férfiak bekormozott arccal, kifordított bundában, láncot csörgetve ijesztgették a gyerekeket. A Láncos Miklósnak nevezett alakoskodók Vépen többek között elmentek a tollfosztóba, míg Szilben megimádkoztatták a gyerekeket. Csornán ajándékokat kaptak a háziaktól, Csilizradványon fejükre harisnyát húztak, a kezükben levő csörgős bottal pedig olyan zajt csaptak, hogy az minden bajtól és betegségtől megvédte a ház lakóit. Csákányban a Miklós-járásban két-két alakoskodó vett részt. Az egyikük Szent Miklósnak, a másik pedig ördögnek öltözött. Miklóson hosszú bunda volt, és kenderből szakállat ragasztott magának,a kezében pedig egy bot volt. Az ördög szakadt, fekete ruhát öltött, és néha még púpot is készített a hátára. A krampusz vesszőkorbáccsal fenyegette meg a gyerekeket, innen ered a virgács hagyománya. Ezzel jelezték, hogy a rossz mindig elnyeri méltó büntetését.

A Miklós-napi alakoskodásnak azonban volt egy másik, városi formája is, ami valószínűleg a középkori diák hagyományokból eredt. A Miklósnak öltözött a kíséretével felkereste a házakat, és kérdéseket tett fel a gyerekeknek, akiket a jó válaszért jutalmazott, a rosszért büntetett. Csallóközben, Mátyusföldön és az Ipoly mentén ez kiegészült a lányok tréfás gyóntatásával is, amely alkalmával a lányok szeretőiről érdeklődtek.

Az ajándékozás ma ismert formája a magyar falvakban körülbelül ötven éve terjedt el. A szülők azóta egész évben sakkban tudják tartani a gyerekeiket azzal, hogy ha nem viselik jól magukat, nem hoz nekik semmit a Mikulás. Sok helyen egy-egy vállalkozó szellemű apuka be is öltözik Mikulásnak, és sorra járja a házakat. A csizmát, cipőt vagy az ajtó elé teszik, vagy az ablakba. Mikulás puttonyt visel a hátán, amelyben ajándékok és virgács is van. Büntetésül a szülők hagymát vagy krumplit is szoktak tenni a cipőcskékbe, a virgács és cukrok mellé.