A Janus Pannonius Múzeum is érdekes programokkal kapcsolódott Pécsett a Múzeumi Világnaphoz.

A Martyn Múzeumban Séta az ókori Sopianae-ban címmel Gábor Olivér régész kalauzolta a látogatókat az újonnan megnyílt állandó régészeti kiállításon, valamint ugyanitt Tillai Gábor történész tartott tárlatvezetést a Chagall-kiállításon, az ő vezetésével ismerkedhettek meg az érdeklődők a Zsolnay Múzeumban a híres pécsi família család történetével, valamint az általuk alapított gyárban készült világhírű remekművekkel.

A Vasváry-házban a Parajmos – Roma Holokauszt állandó kiállítás várta az érdeklődőket, ami első lépése a létrehozandó holocaust és kisebbségi kutató központnak. A tárlat látogatóját már az előtérbe lépve  - a fali képmontázs, a fa deszkázat látványa-  azonnal hatalmába kerítik az érzelmek, s a megdöbbenés ereje. Az első teremben - Az Élet terme - cigányság életképein – fotókon, tárgyakon – keresztül ismerhetők meg életek, sorsok, egy kihunyt világot. Az itt-ott bedeszkázott ablakokon még sok fény érkezik be, de az akkor még csak lappangó veszélyre a gumiként feszülő pókháló figyelmeztet.

A második terem  - Viszontagságok terme -  már egyértelművé teszi: nincs menekvés.  A gumiháló egyre sűrűbb, szorítása vészjóslóan erőssé vált, az ablakok deszkaburkolata sűrűbb, a beszűrődő fény egyre kevesebb. A falakon és a monitoron a nácizmus és a zaklatások tárgyszerű, konkrét adataival, eseményeivel szembesülünk.

Az utolsó, harmadik helyiség a megsemmisülés terme, a végállomás. Visszaemlékezők, túlélők nyilatkoznak a koncentrációs táborok világáról. Az életvonalat jelképező kelme megszakad, teljesen megfakult, kormos. A háló még tovább sűrűsödik, és „kiúszik” a térbe, a bedeszkázott ablakokon már semmi fény nem szűrődik be. Mindössze egyetlen villanykörte ad némi megvilágítást, ezáltal a figyelem a dokumentumfilmekre szegeződik.

A látogató ezek után a „zsákutca” végén találja magát, tehát csak ugyanarra tud csak kijutni, amelyen befelé haladt. Így újra az előtérbe, majd az épület másik szárnyába jut, ahol roma művészek festményeiből készült tárlatot tekinthet meg, amelynek alkotásai szintén a roma holokauszt témáját járják körül.

A Várostörténeti Múzeumban  a Zsidó kéziratok és szertartási tárgyak a Jeruzsálemi Izrael Múzeum anyagából című tárlat is sok érdekességet tartogatott az e téma iránt érdeklődőknek.  A kiállításon szereplő anyag vallási szokásokhoz kapcsolódik, illetve egy részük szertartási tárgyként volt használatos az otthonokban vagy a zsinagógában. Esztétikai és művészi értékük mellett történelmi dokumentumokként is szolgálnak. A héber írásmód számos típusa megtekinthető, valamennyi típus a világ egy meghatározott részén élő zsidóságra jellemző. A bemutatott anyag jellemző azokra az országokra, területekre, régiókra, ahol készültek.

A kiállított tárgyak között láthatók  amulettek, amelyeknek feladata volt, hogy megvédjék a viselőjüket, családját és minden vagyonát a természeti csapásoktól, a varázslattól és a gonosz szellemektől.

Külön csoportot alkotnak a házasságlevelek. Számtalan – a különböző zsidó közösségekben időben és térben eltérő – hagyomány és szokás kíséri az esküvői szertartást, de mindegyikben közös a ketubbah, a zsidó férfi és nő között kötött házassági szerződés.

A kiállított tárgyak révén a látogatók megismerhetik a legfontosabb zsidó ünnepeket, a Pészahot, amelynek csúcspontja a széderest, az ünnepélyes étkezés a családi asztal körül a pészah első estéjén - a diaszpórában pedig a másodikon -, amelynek során felolvassák a Hagadát egy szimbolikus szertartás keretein belül.

A Magyar Vidéki Múzeumok Szövetsége által szervezett kiállítás egyedülálló anyaga először szerepel magyarországi múzeumokban.