A Janus Pannonius Múzeum Nádor Judit pécsi keramikusművész életművét bemutató kiállítással adózik a neves alkotó előtt. A tárlat a művész magántulajdonban lévő kerámiái, tervei, tanulmányai alapján ad képet életpályájáról.

Nádor Judit neve főként azon gyűjtők számára ismerős, akik érdeklődnek a Zsolnay-gyár államosítás utáni művészeti törekvései iránt. Az 1960-as, '70-es évek jellegzetes  lakberendezési, formatervezési stílusa ma dizájnerek inspirációs forrása, tudományos feldolgozások és kiállítások tárgya, nem utolsósorban pedig „retro” néven rendkívüli népszerűségnek örvend a közönség körében.

Magyarországon kevés konkrét ismeretünk van arról a művész generációról, amely az államosítást követő évtizedekben, a hiánygazdaság körülményei között meghonosította a modernizmus formavilágát az ipari formatervezés területén. A Zsolnay-gyárban Fekete János, Fürtös György, Gazder Antal, Török János mellett kiemelkedő szerep jutott Nádor Juditnak a termékek korszerű művészi arculatának megteremtésében.

A fiatal művészek feladata 1956 után elsősorban a porcelán díszművek és ajándéktárgyak kínálatának megújítása, kibővítése volt. Ebbe a munkába kapcsolódott be Nádor Judit 1962-ben az Iparművészeti Főiskola elvégzését követően. Főiskolásként Borsos Miklós és Csekovszky Árpád tanítványa volt, így alapos szobrászi képzésben részesült. Kezdetben főként porcelán vázákat, kisebb ajándéktárgyakat tervezett, a '60-as évek végétől azonban – a pirogránit gyártás fejlesztése idején – érdeklődését elsősorban ez a durvább, tektonikus anyag vonzotta. Művészi kísérletei a kerámia architektonikus jellegét hangsúlyozták, különös figyelemmel a variációkból kialakítható változatos térkapcsolatokra.

Művészi fejlődésében komoly szerepet játszott az 1969-ben alapított siklósi Kerámia Szimpozion munkájában való részvétel. Számos csoportos kiállításon szerepelt, bemutatkozott a faenzai Kerámia Biennálén, 1968-tól rendszeres résztvevője volt a pécsi Országos Kerámia Biennálé rendezvényeinek, önálló kiállítását 1965-ben rendezték meg Pécsett.

Gyári tervezőként és autonóm művészként is a természeti motívumok, főként állatalakok stilizálása foglalkoztatta. Jól ismert, ma is népszerű hal, macska, madár, béka figurái számos változatban porcelán és eozin ajándéktárgyakon, faliképeken, kerti plasztikákon jelentek meg különböző variációban. Törékeny alkata ellenére vonzódott a monumentális, letisztult formálásmódhoz, ugyanakkor műveire jellemző az áttört formák, szellemes térkapcsolatok játékossága. Művészi pályája betegsége miatt 1979-be megtört, életműve azonban egész kortárs kerámia művészetünk maradandó értéke.

A tárlatot  szeptember 20-áig  tekinthetik meg az érdeklődők.