A Pécsi Galériában közös tárlat keretében mutatkozik be Bükösdi Kálmán, Dechandt Antal és Szilágyi Szilárd „Silaro”.

A kiállító művészek élete, alkotói tevékenysége hosszú évek óta számos ponton kapcsolódik egymáshoz, mind  plasztikai, mind  képi  megformálásaikban. A Pécsi Galériában látható tárlat a „korai” és a „friss” munkáikat is szembesíti egymással.

Bükösdi Kálmán (1950) a tájképhez kapcsoló tematikai örökségben találja meg a dráma és harmónia megjelenítésének egyéni módját. Romantikus tájfelfogása a személyes élményt állítja középpontba, amellyel azt üzeni, váratlan meglepetések, kalandok várnak arra, aki eltávolodik biztonságos nézőpontjaitól. Képein és rajzain egyaránt feszegeti a művészi megjelenítés határait.  A tájkép műfaj sikeres megújításán munkálkodó művész.

Dechandt Antal (1959) szobraiban talált tárgyként tételezett ágbogok és tuskók, avitt szőlőkarók metamorfózisai szembesítenek az élet és a szépség  szabályaival. Szobrait a természetes idő és az oxidáció legalább annyira munkálják, mint a faragó szerszámok. Faszobraiban roncsolódik a lomb, korhad, romlik és felépül újra, mássá lesz, mint ami volt.

Szilágyi Szilárd (1959) festményei, grafikái a természet és a vele garázdán bánó ember egymásra ható mozgásairól szólnak, amellyel a korra jellemző  nyugtalanító viszonylatokat, a  globális viszonyokkal történő összeütközéseket és megbéküléseket jeleníti meg. Az apró grafikákon és a nagyobb méretű festményeken víziók, hűlő és felforrósodó vizek, megsemmisítő erejű szökőár, a természettel garázdán bánó ember egymásra kölcsönösen ható mozgásainak nyugtalanító viszonylatai jelenednek meg.

Mindhármuknak fontos a szellemi függetlenség, művészetük mentes minden  formális, vagy közvetlen kényszertől. Életformájukra „regionalitás” jellemző, a centrumoktól távolabb élő alkotók. Nincsenek mindig, mindenütt jelen.

A tárlat május 13-ig látható a Pécsi Galériában.