A Pécsi Tudományegyetem Műszaki és Informatikai Kar gépészmérnök-hallgatói több mint százéves szövőszékek hiányzó alkatrészeit tervezték és készítették el szerkezeti acélból.

 A felkérés az egyetem művészeti karának oktatójától, Pápai Lívia textilművésztől érkezett, mert az aján-dékba kapott, ám hiányos, ezért működésképtelen szövőszékeket  nem tudják használni.  Ahhoz, hogy azok oktatási célokat szolgálhassanak, a gépészhallgatók először megismerkedtek a  működésükkel,  ezt követően megtervezték a hiányzó alkatrészeket, majd legyártották azokat.  A komplex mérnöki munka eredményeként ismét  szőni lehet a matuzsálemi korú eszközökön.

A régi szövőszékekből több alkatrész  is hiányzott,  amelyeket már sehol nem lehetett beszerezni.  Ahhoz, hogy újra működőképesek legyenek, egyetlen megoldás az volt,  ha azokat elkészítik.

A kihívást az jelentette ebben a munkában, hogy először is meg kellett érteni a szövőszék működését. Ahány típus, annyiféle rendszer. A  művészeti kar oktatói és hallgatói segítettek a gépek mechanizmusainak megismerésében, a gépészmérnök-hallgatók pedig ma is használatos szövőszékek tanulmányozásával szereztek információkat. Ezek alapján  tervezték meg a hiányzó alkatrészeket, kilincskerekeket, egyedi  csavarokat, reteszeket,  forgatókart,  mindezt nem egyszer teljesen a sötétben tapogatózva.

Az alkatrészek tervezésénél figyelembe kellett venniük azok igénybevételét,  milyen funkciót töltenek be,  szövéskor mit mozgatnak, milyen terhelésnek, kopásnak vannak kitéve. Például számolniuk kellett a fonal feszítőerejével, a sok szál tengelyre gyakorolt hatásával – ezek a tulajdonságok alapvetően meghatározzák, hogy milyen anyagból készüljenek a tartozékok. A tervezésnél 3D-nyomtatót is bevetettek, először műanyagból kinyomtatták a megtervezett darabokat, így könnyebben tudták módosítani azokat, majd ezután  készítették el fémből a végleges alkatrészeket  – mondja Vasvári Gyula .-  Elkészítésük komplex ismereteket kívánt a hallgatóktól, az esztergálásra, marásra, hegesztésre egyaránt szükség volt hozzájuk, sőt az egyik szabálytalan formájú alkatrész kialakításában lézervágásra is, amelyben  a kar egyik ipari partnere is segítségükre volt.  Mindezekről  a  gépszerkezet- és folyamattervezés szakirányon karbantartást és üzemeltetést is tanulnak, ennek keretei között pedig felújítástechnológiával is foglalkoznak.  

Az alkatrészek tervezése, előállítása új tapasztalatokkal,  gazdagította  mind a  hallgatóknak és oktatóknak. Érdekes volt megtapasztalniuk, hogy ami a művészeknek egy »pöcök«, az a mérnököknek egy retesz vagy egy forgókar.  Egyben azzal is szembesültek,  hogy a mindennapokban nagy szükségük lesz arra, hogy  elsajátítsák a megrendelő gondolkodásmódját, kommunikációját, hiszen ők az alkalmazás, a mérnökök pedig a gyártás oldaláról közelítik meg a problémát. A megbízás azért is volt hasznos a leendő mérnökök számára, mert egy  különleges eszközzel ismerkedhettek meg. A százéves mechanika tanulmányozása, az akkori mesterek gondolkodásának  megismerése fejlesztette nemcsak a hallgatók kreativitását,  hanem arra is rávezette őket, hogy mérnökként  a felmerülő problémák megoldására csak a  szerkezetek, berendezések komplex működésének  megértését követően tudják a választ megadni.