A foci világbajnokságot felvezető sorozatunk utolsó előtti részében  az olvasóknak a G-csoport résztvevőit mutatjuk be. Szokás szerint ABC sorrendben haladunk, Angliával fogjuk kezdeni!

Lehet bárki a szövetségi kapitány Londonban – most éppen Gary Southgate ül a kispadon –, az angol válogatott rendkívül ellentmondásos csapat. Merthogy az előző világbajnokságon az olaszokkal együtt, Costa Rica és Uruguay mögül kullogtak haza, pedig mindenki várta, hogy meddig jutnak az egyenes kieséses szakaszban, ugyanakkor az idei vébére selejtező sorozatban megnyerték az F- csoportot. Azt a hatost, amely a leggyengébb volt a második helyezettek rangsorában, tehát a szlovákok nem mehettek pótselejtezőre, hiába végeztek a második helyen. Anglia tehát nagyon jó a selejtezőkön, ezt azzal bizonyította, hogy nyolc győzelmet és két döntetlent mutattak fel, maguk mögé utasítva Litvániát, Máltát, Skóciát, Szlovákiát és Szlovéniát. Ebből az ötösből csak a szlovénok és a skótok tudtak pontot rabolni Marcus Rashfordéktól. Azonban a világbajnokság – miképpen azt négy évvel ezelőtt is láthattuk – teljesen más kávéház!

Hiába indulsz neki nagy elvárásokkal és az esélyesség terhével, mindez mit sem ér, ha az esélyt nem tudod gólokra, győzelmekre váltani. Nyilván ezért történt meg, hogy négy évvel ezelőtt Gary Southgate került a csapat kispadjára, aki ugyan kevesebb szakmai tapasztalattal rendelkezik, mint Roy Hodgson, akinek a helyét átvette, de mellette szól, hogy laza 23 évvel fiatalabb és játékos pályafutását Zidane-hoz hasonlóan 2006-ban fejezte be, tehát talán ki tud alakítani olyan kapcsolatot a játékosaival, aminek eredménye lehet a sikeres szereplés. Sikeres szereplésre márpedig óriási szükség lenne, hiszen 1966 óta, vagyis 52 éve angol labdarúgó válogatott nem nyert világbajnokságot, márpedig az angolok igencsak nagyra tartják magukat.

Viszont ez a nagyság – dacára a megérdemelt és egy egyértelmű fölénnyel megszerzett világbajnoki kvótának – könnyen veszélybe kerülhet. Sokan keresik annak az okát, hogy vajon mi okozza az ellentmondást a sikeres selejtezős szereplés és a világbajnokságokon bemutatott gyengélkedés között? Én magam ennek okát abban látom, hogy az angol labdarúgó bajnokság az egyetlen Európában, ahol nincs karácsonyi szünet, vagyis például 2017 augusztusa és 2018 májusa között egyfolytában, szünet nélkül fociznak az angol srácok. Így aztán hullafáradtan érkeznek egy világbajnoki edzőtáborba majd a világversenyekre, ahol aztán képtelenek hozni az elvárt szintet.

Mindenesetre ami az idei világbajnokságot illeti, ebből a csoportból mindenképpen az angol csapatnak kéne továbbjutni az első két hely valamelyikén. Az együttes formája viszont nem túlságosan biztató, igaz csak két meccset játszottak idén, de egyiket sem vesztették el. A hollandokat egy góllal verték, az olaszokkal döntetlent játszottak, a világbajnokság elkezdése előtt még Nigéria és Costa Rica vár a csapatra.

Belgium
Futballtörténelme alapján Belgium nem tartozik a sportág óriásai közé, most mégis megtörténhet, hogy átlépik a Rubicont ebből a szempontból. Mi kellett ehhez? Az, hogy Európa-bajnokság után – ahol a nyolcaddöntőig jutottak – érzékeny búcsút vegyenek Marc Wilmots akkori szövetségi kapitánytól, akinek a játékosaihoz fűződő viszonya a hírek szerint megromlott.

Jó kapus már van a belgáknál, ami a jó csapathoz kell, ám Wilmots távozása után meg kellett találni a jó edzőt, akivel a világbajnoki selejtezőt el lehetett kezdeni. Ez is megtörtént, 2016. szeptember 6-án Ciprus ellen mutatkozott be a csapat kispadján, tétmeccsen a spanyol Roberto Martínez, aki a vb-selejtezők szintjén a legnagyobbak közé emelte Belgiumot. Igaz az ellenfelek erőssége szempontjából könnyű dolga volt, hiszen Bosznia, Ciprus, Észtország, Gibraltár és Görögország finoman szólva sem tartozik a verhetetlen ellenfelek sorába, főleg akkor, ha van egy kiváló szövetségi kapitányod és rengeteg nemzetközi klasszisod mind a négy poszton.

Például a kapusoknál Thibaut Courtois, a védelemben Toby Alerweireld, Vincent Kompany vagy éppen Thomas Vermaelen, a középpályán Fellaini, Adnan Januzaj, Axel Witsel. És akkor még nem is beszéltünk a csatársorról, ahol például Christian Benteke, Romelu Lukaku vagy Dries Mertens csillog-villog. Ha pedig mindez együtt van, lehet hasítani Oroszország felé.

Belgium csak egy selejtező mérkőzésen vesztett pontokat, 2017. március 25-én Görögországgal osztoztak a pontokon Brüsszelben. Ezt leszámítva az összes mérkőzésüket nyerték, így 28 szerzett ponttal megérdemelten lesznek ott az idei világbajnokságon, ahol ahhoz, hogy a futball óriásaivá váljanak, legalább a negyeddöntőig el kellene jutniuk.

Habár könnyű dolguk nem lesz, hiszen a nyolcaddöntőben Lengyelország vagy Kolumbia jöhet szembe attól függően, hányadik helyen jutnak tovább. A csapat formája terén jelzésértékű, hogy a világbajnoki résztvevő Szaúd-Arábiát és Japánt is megverték idén, tehát igenis számolni kell a belgákkal, aki Portugáliával, Egyipotmmal és Costa Rica csapatával is megmérkőznek még a világbajnokság előtt.

Panama
Mielőtt nekiálltam volna a panamai csapattal foglalkozni, valami szöget ütött a fejembe. Hogyan került a CONCACAF-zónában Panama válogatottja az ötödik kiemelési pozícióba? Hiszen a korábbi világbajnoki selejtezőkön mindig korán kihullottak a rostán, gyakorlatilag esélyt sem kapva arra, hogy kijussanak egy világbajnokságra! Rájöttem ennek az egésznek a titkára!

A 2015-ös Arany-kupán – amely a közép-amerikai és karibi térség kontinenstornája – a panamai válogatott bronzérmet szerzett és így a térségi ranglistán az ötödik helyre jött előre! Ebből is látszik, hogy a gárdát négy éve vezető kolumbiai Hernán Darío Gómez milyen jó kis csapatot rakott össze Panamában. A három évvel ezelőtti Arany-kupán mutatott szenzációs teljesítményt jól jellemzi, hogy a bronzérmet az amerikai csapat elől sikerült büntetőpárbajban megszerezni.

Ennek jutalma pedig az volt, hogy a következő világbajnoki selejtező negyedik körében kellett csak bekapcsolódni a küzdelmekbe. Itt a B-csoportba kerültek Costa Rica, Haiti és Jamaika mellé és a második helyen tovább is mentek, hozva a kötelező győzelmeket legalább egyszer. csak Haiti tudott pontot szerezni a két kicsi közül Panamától, Costa Rica együttesétől mindkétszer kikapott Hernán Gómez együttese, Jamaikát pedig oda-vissza megverte.

Az utolsó fordulóban aztán már sokkal nehezebb feladatsor következett; Mexikó, Costa Rica, Honduras, az Egyesült Államok és Trinidad. Ebből az ötösből kellett olyan eredményt kihozni, hogy legalább a harmadik helyen lehessen zárni a csoportot, ez ugyanis még automatikus világbajnoki kvalifikációt jelentett. A csoport harmadik helyéért Honduras-szal volt végig óriási csatában a panamai legénység, végül három győzelemmel, négy döntetlennel és három vereséggel, csupán jobb gólkülönbségének köszönhetően nyerte Panama ezt a külön párharcot.

Teszem hozzá; 40 éve próbálkozik ez a csapat világbajnokságra kijutni, 1978-ban vett részt először világbajnoki selejtezőn a panamai válogatott és csak most sikerült először kiharcolni a részvételt. Továbbjutásban azonban megítélésem szerint nem reménykedhetnek, bár láttunk mi már brazil karón Costa Rica-i varjút.

Mindenesetre figyelemreméltó az a csapatszellem és akaraterő, amely ezt a csapatot jellemzi. Maguk mögé utasították Hondurast, az Egyesült Államokat és Trinidadot, ráadásul az USA csapata – és ezt hangsúlyozzuk még egyszer – a térség legerősebbjei közé tartozik alap esetben. Ugyanakkor a panamai csapat felkészülése mutatja, hogy ha minden ellenfél komolyan veszi őket, akkor a csoportkör lehet a végállomás. Ezt a feltételezést erősítheti, hogy a felkészülési meccseken nem teljesítenek túl jól. Eddig négyet játszottak le a világbajnokság előtt, csak Trinidadot tudták megverni, Észak-Írország ellen gól nélküli döntetlent játszottak, Svájc és Dánia is megverte őket. Június 6-án Norvégia ellen, Oslóban zárják a felkészülést.

Tunézia
A tunéziai válogatott a 2006-os világbajnokságon járt legutóbb, akkor a csoportkörben elvérzett. Abban, hogy a 2018-as tornán ismét ott lehet, oroszlánrészt vállalt a lengyel Henryk Kasperczak, aki 1985 és 1995 között 74 mérkőzésen játszott is a tunéziai válogatottban és 11 gólt lőtt. Kasperczak 2015-ben ült le edzőként a válogatott kispadjára és egészen tavaly áprilisig irányította is a tunéziai srácok edzéseit.
A világbajnoki selejtező annyira jól sikerült, hogy az őt foglalkoztató szövetség szerződéshosszabbításról kezdett tárgyalni a 69 éves mesterrel, ám ezek a tárgyalások végül megakadtak és egyszerűen kirúgták. Kasperczak most Mali válogatottjának kapitánya. Az ő helyére érkezett Nabil Malul, akit 2013 szeptemberében már felállítottak a tunéziai kispadról. Ő ott folytatta, ahol elődje abbahagyta.

Na, de vizsgáljuk meg közelebbről is a selejtezős eredménysort. Tunézia Mauritániával kezdte az afrikai selejtezőt, a második fordulóban bekapcsolódva a küzdelmekbe és elegánsan átlépve a mauritániai csapaton, 4:2-es összesítéssel jutott a harmadik körbe. Itt az A-csoportba került a csapat Guinea, a Kongói Demokratikus Köztársaság és Líbia mellé. Lássuk be, hogy a papírforma szerint egyik csapat sem jelenthet gondot egy Tunéziának. Nem is volt semmiféle probléma.

Henryk Kasperczakkal a kispadon háromból három meccset nyertek is, ám mint említettem, a Tunéziai Labdarúgó Szövetség megunta a hónapok óta tartó pénzügyi és futballszakmai alkudozást az idős mesterrel és végül ajtót mutattak neki. Sokat nem kellet várni Nabil Malul érkezésére, akivel szeptemberben folytatták a srácok a selejtezőt.

A Demokratikus Kongó ellen idegenben játszottak négygólos döntetlent, Guineát szintén idegenben verték meg, a hazai, Líbia elleni utolsó selejtező pedig gól nélküli döntetlennel zárult. A világbajnokságon előbb az angolokkal, majd a belgákkal játszanak, ha mindkét csapat jó formában van és komolyan veszi ezeket az összecsapásokat, akkor a realitás szerint csak a csoport harmadik helyéért van esélyük játszani, ez pedig nem ér továbbjutást, tehát Panama mellett őket várom a másik kieső helyre.

Úgy egyébként a statisztika sem a tunéziai csapat mellett szól, hiszen az eddig, világbajnokságokon lejátszott 12 meccsükből csak egyet nyertek 1978-ban, emellett négy döntetlent és hét vereséget könyvelhettek el. Tunézia a jelenlegi világbajnoki mezőnyből idén megverte már Iránt és Costa Rica csapatát, Portugáliával és a világversenyt ezúttal otthonról néző Törökországgal pedig döntetlent játszott. A torna előtt még Spanyolországot fogadják, aztán utaznak csak Oroszországba a tisztességes helytállásért!
Folytatjuk…
(Haász Rudolf)