Victor Vasarely fia, Yvaral festményeiből és grafikáiból nyílt kiállítás Pécsett.

Hogy mi köti össze a XX. század világhírű, szomorú sorsú díváját Marilyn Monroe-t  Leonardo da Vinci örökérvényű remekművével a Mona Lisaval? Egy francia festőművész Yvaral, Victor Vasarely fia, akinek életműve egy jelentős szeletét bemutató tárlat nyílt Pécsett a Modern Magyar Képtárban.

Victor Vasarely 1974-ben saját alkotásai mellett – több kortárs festő alkotásaival együtt – Yvaral festményét és 10 szerigráfiáját is  a Janus Pannonius Múzeumnak  ajándékozta. A  Modern Magyar Képtárban látható alkotások a Vasarely Fondation Aix-en-Provence gyűjteményéből, Pierre Vasarely, az alapítvány elnöke – Yvaral fia – segítsége révén jutott Pécsre, lehetővé téve a művész munkásságának első magyarországi bemutatását.

Yvaral, Jean-Pierre Vásárhelyi néven született 1934. január 25-én, Párizsban. Édesa pja, Victor Vasarely művészete nagy hatással volt rá, az ő munkásságát is az op-art alkotói szemlélete határozta meg, ugyanakkor kapcsolatba került a pop-art szabadságot hirdető világával is.

Az École des Arts Appliqués-n 1950 és 1953 között folytatott grafikai tanulmányai befejezése után reklámgrafikával foglalkozott, 1964-ig egy reklámstúdió vezetője is volt. Ezzel egy időben 1958-tól a Galérie Denise René állandó kiállítójává vált, s 1960-ban többedmagával - Julio Le Parc, François Morellet, Francisco Sobrino, Horacio Garcia Rossi és Joel Stein - megalapította a Groupe de Recherche d’Art Visuel csoportot, amelynek  elsődleges  célja,  elutasítva a festészet tárgyi világát, magát a festményt,  egyszerű geometrikus elemekből álló koherens, absztrakt vizuális nyelvet fejlesszenek ki.

Yvaral 1968-ig elsősorban plexiüvegből, fémlapokból, műanyag- és gumiszálakból szerkesztett, optikai hatásokra épülő, fekete-fehér reliefeket készített, amelyek a néző helyváltoztatásától függően, változó látványt nyújtanak. Azonban 1969-től visszatért a festészethez. Ezek a munkái, 1975-től kezdődően készített "numerikus" képeihez hasonlóan, elemekre bontott és egyszerű geometriai formákból, szigorú rend szerint újraszerkesztett struktúrákból állnak. Később jórészt számítógép segítségével digitálisan szerkesztett és manipulált képeket alkotott, noha a végleges képet minden esetben kézzel festette.

Az 1980-as évek elejétől numerikus képein főleg ismert személyiségek  - Mona Lisa, J.S. Bach, Lincoln, Marilyn Monroe, Salvador Dalí - portréit dolgozza fel. A fotók extrém méretű digitális felnagyításával a pixelek önmaguk lesznek a képalkotók. A néző mozgása ezúttal is fontos szerepet játszik. A képtől távolodva, a geometrikus absztrakt látványból fokozatosan rajzolódnak ki az arcvonások.

Díszlettervezőként is sikeres volt, ezen felül számos, épületekhez kapcsolódó alkotást is készített, Vasarelyvel közösen és önállóan is. Nevéhez fűződik például Párizsban az RTL-épület homlokzata, a Mona Lisa oromfal a rue du Louvre-ban, a Hommage á Blaise Pascal az IBM-székházban, a Vendôme téren, a The Beverly Wilshire Hotel Los Angelesben, a Hôtel Negresco Nizzában, vagy a Steinkjeri Városháza Oslóban, vagy tán a legismertebb, a Renault rombusz alakú emblémája.

A tárlat  szeptember 20-áig látható.