A Pannon Filharmonikusok koncertjén a költészet napján magyar szerzők művei lesznek hallhatók.

Liszt, Kodály és Bartók műveiből állította össze műsorát a Pannon Filharmonikusok április 11-i Zeneköltők társasága című koncertjére, amelyen a magyar költők nagyságát is megidézve Weöres Sándor és József Attila egy-egy verse ugyancsak hallható lesz.

Az est szólistája a Berlini Filharmonikusok szólóbrácsása és a genfi zeneakadémia tanára, Szűcs Máté lesz. A zenekart pedig a fiatal karmester generáció egyik kiemelkedő képviselője, a Liszt-díjjal frissen kitüntetett Hámori Máté dirigálja.

A koncertet két Liszt-mű keretezi. Elsőként a zeneszerző ritkán hallható Két epizód Lenau Faustjából - Éji menet; Mefisztó keringő  darabja csendül fel, amelyekben Faust és Mefisztó alakjának megidézésével mintegy saját ellentmondásos személyiségét jelenítette meg. Lisztet szinte egész életében foglalkoztatta a Faust-téma, de nem Goethe, hanem  a Lenau féle megfogalmazása.

Ezt követi Kodály Zoltán (később erősen átdolgozott) zeneakadémiai diplomamunkája, a Nyári este, majd az est kuriózuma: Szűcs Máté tolmácsolásban a szóló brácsairodalom egyik legjelentősebb darabja Bartók: Brácsaversenye  zárja az első részt, amelynek érdekessége, hogy első alkalommal lesz hallható koncerten  a Fibonacci-számsor alapján rekonstruált változata, melynek szerzője Rakos Miklós. A szólista szerint a mű nagyszerű dramaturgiai felépítésű, hatalmas a művészek érdeklődése az új verzió iránt.

A szünet után Liszt szemléletes és grandiózus megfogalmazásában lesz hallható a Tasso című mű, mely az olasz költő, Tasso panaszát és diadalát idézi meg.

A karmesteri pódiumon a pécsi közönségnek most bemutatkozó Hámori Máté a zenekar Titánium-évada kapcsán  arról szólt, hogy a titánium nagyon tartós, szinte megrongálhatatlan anyag. Kitért arra is, paradox módon bennünk, emberekben minden alkatrész törékeny és romlandó, egyedül a lelkünkben lobogó tűz képes romlatlan állapotban maradni a végső percig. Hangsúlyozta, ehhez viszont óvnunk kell, mint ahogy a régiek óvták a házi tűzhelyet. Annak a véleményének is hangot adott, hogy az ő „titánium pillanata” az a kamaszkori emlék, amikor sok önvizsgálat után rátalált a lelkében lobogó tűzre. Ezt a pillanatot őrzi, minden kincsnél jobban és reméli, hogy a lobogása még sokáig fűteni fog belülről.