Góbi Rita Társulatának Ne hisztizz! című előadása a tánc és hangszeres játék elementáris erejű találkozásából születik meg.
A Pécsi Balett közönsége egy évtizeddel ezelőtt láthatta Góbi Ritát pécsi színpadon, aki közben Bozsik Yvette Társulatának is vendégművésze volt tucatnyi előadásban, akárcsak a Tünet Együttesnek és az Andaxínháznak. Képezte magát itthon és külföldön, tanított és koreografált, s 2006-ban létrehozta saját formációját, a Góbi Rita Társulatot. Sokirányú tevékenységének fontos pillanata volt, amikor Jancsó Miklóssal dolgozott. Számos külföldi siker után újra itthon mutatja be Ne hisztizz! című koreográfiáját, amit Pécsett a Harmadik Színházban láthatnak az érdeklődők.
Góbi Rita és Szegő Dávid duója zene és tánc - zenész és táncos - egymásra utaltságáról, együttműködési kényszeréről „szól”, arról, miként érintkezik, küzd egymással két nonverbális művészeti ág - ember – férfi és nő -, ha nincs közös nyelvük, s csak a magukén kommunikálhatnak. Születhet ebből összhangzat, egy irányba mozdulás? – erre a kérdésre keresi a választ az előadás.
A nagyváradi bemutatót követően Pap István az Erdély Online oldalon a következőket írta az előadásról. A A Ne hisztizz! rövid, alig ötven perces, de igen intenzív produkció, amelyben két ember – egy férfi és egy nő –, valamint a dob által érzékeltetett ritmus alkotják meg a kompozíciót. Amikor a közönség belép az előadás terébe, a férfi, Szegő Dávid, már a dob mögött ülve csalogatja ki hangszeréből a virtuóz ritmusképleteket, és amikor mindenki elfoglalja helyét, akkor a sötétségből előbukkan a nő is. Az első tíz percben, negyed órában Góbi Rita a dob ritmusára táncolja különös, széttöredezett mozdulatokból, gesztusokból építkező táncát. A sötétségben pusztán a két alakra fókuszáló fényben még intenzívebbé válik a mozdulatoknak és a lüktető zenei ritmusoknak szimbiotikus összhatása. Ez az intenzív, harsány, különös módon mégis harmonikusnak tetsző viszony megtörik akkor, amikor a nő úgymond elkezd kötekedni a férfival: körülzsongja, lefogja a kezét, sőt, végül már a hangszereket is elhordja előle, némaságra ítélve ezzel őt.
Ritmusos kitörések, tüzes staccatók és a hisztéria labdajátékai. Idegeken dobolunk, hártyákat vagdosunk – mondja a kétszemélyes performanszról Góbi Rita, aki ezért az előadásért kapta meg 2015-ben az évad legjobb női táncművésze díjat modern- és kortárstánc kategóriában. Szólt arról is, neki mindig is nagyon fontos volt, hogy a zenész - alkotótársa, Szegő Dávid a kortárs magyar dzsessz tehetséges fiatal dobosa - ott legyen vele a színpadon, hogy mindkettőjükből együtt és ott jöjjön a zene és a tánc is. Kitért arra is, ez a darab többek között ezt a zenéhez való viszonyt is tükrözi. E mellett megmutatja, hogy az alkotás számára egy olyan játék, ahol egymásra reagálva, egymásra figyelve létrejön valami: legyen az összhang vagy bármi más.
Góbi Rita és Szegő Dávid ezzel a produkcióval nemcsak itthon, de külföldön is sok helyütt fellépett már. Sikert arattak vele Helsinkiben, Tallinnban, Moszkvában, Nagyváradon, Kolozsvárott és Gyergyószentmiklóson.
