A felnőtt nők elleni erőszak széles körű előfordulásának bemutatása mellett az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének jelentése a nők által gyermekkorban elszenvedett fizikai és szexuális erőszak eseteivel is részletesen foglalkozik.
A felmérés azt jelzi, hogy a politikai döntéshozóknak fel kell ismerniük a nők elleni erőszak mértékét, és gondoskodniuk kell arról, hogy a válaszlépések a gyakorlatban is megfeleljenek az erőszak áldozatai részéről felmerülő igényeknek és jogoknak, ne csa k papíron.
- A felmérésből kapott számadatokat egyszerűen nem lehet, nem szabad figyelmen kívül hagyni - hangsúlyozza a FRA igazgatója, Morten Kjaerum. - Az ügynökség felméréséből kiderül, hogy a nők elleni fizikai, szexuális és pszichológiai erőszak az emberi jogok széles körű megsértése az unió valamennyi tagállamában jelen van. A probléma nagysága bizonyítja, hogy a nők elleni erőszak nemcsak néhány nőre hat, hanem az egész társadalmat érinti, nap mint nap. A politikai döntéshozóknak, a civil társadalomnak és a terepen dolgozóknak ezért felül kell vizsgálniuk a nők elleni erőszak valamennyi formájának kezelésére szolgáló intézkedéseket, bárhol is történjen az erőszak.
A felmérés keretében a nőket a fizikai, szexuális és pszichológiai erőszakkal, köztük a családon belüli erőszakkal kapcsolatos tapasztalataikról kérdezték. A kérdések kitértek a követés, a szexuális zaklatás, valamint a nők bántalmazással kapcsolatos tapasztalataiban az új technológiák által betöltött szerep témakörére is. A felmérés keretében a válaszadókat a gyermekkorban elszenvedett erőszakról is megkérdezték.
A felmérésben kapott válaszok alapján a legfontosabb megállapításokból kiderül, hogy a nők 33 százaléka tapasztalt fizikai és/vagy szexuális erőszakot 15 éves kora óta. Ez 62 millió nőt jelent. E mellett 22 százalékuk tapasztalt fizikai és/vagy szexuális erőszakot a partnere részéről. A megkérdezett összes nő 5 százalékát erőszakolták meg.
Azok közül a nők közül, akik a szexuális erőszakot nem párkapcsolatban szenvedték el, majdnem minden tizedik jelezte, hogy a legsúlyosabb esetben több elkövető is részt vett. A nők 43 százaléka tapasztalta a pszichológiai erőszak valamilyen formáját jelenlegi vagy korábbi partnere részéről, aki például nyilvánosan megalázta, vagy megtiltotta, hogy elmenjen otthonról, esetleg bezárta, arra kényszerítette, hogy pornográf anyagokat nézzen,erőszakkal fenyegette.
A nők 33 százaléka szenvedett el gyermekkori fizikai vagy szexuális erőszakot egy felnőtt részéről. A megkérdezettek 12 százalékát érte gyermekkorában szexuális erőszak, és ezek felét számukra ismeretlen férfi követte el. A bántalmazás ilyen formái jellemzően úgy zajlottak, hogy egy felnőtt megmutatta a nemi szervét, vagy megérintette a gyermek nemi szervét vagy mellét.
Követést a nők 18 százaléka tapasztalt 15 éves kora óta, és 5 százalékuk az interjút megelőző 12 hónapban is. Ez 9 millió nőnek felel meg. A követést elszenvedő nők 21 százaléka mondta azt, hogy ez 2 évnél is tovább tartott, 11 százalékuk azt, hogy helytelen közeledést tapasztalt a közösségi oldalakon, vagy szexuális tartalmú e – maileket, vagy szöveges (SMS ) üzeneteket kapott. A fiatal (18 – 29 éves) nők 20% - a esett áldozatul ilyen jellegű internetes zaklatásnak . A nők 55 százaléka tapasztalta már a szexuális zaklatás valamilyen formáját.
A szexuális zaklatásnak áldozatul esett nők 32 százaléka mondta azt, hogy az elkövető a főnöke, munkatársa vagy ügyfele volt. A párkapcsolaton belüli erőszak legsúlyosabb esetét az áldozatok 67 százaléka nem jelentette be a rendőrségnek vagy más szervezetnek.
A jelentés alapjául szolgáló felmérésből világosan kiderül, hogy a nők elleni erőszak leküzdéséhez sok különböző csoport, köztük a munkáltatók, az egészségügyi dolgozók és az internet szolgáltatók együttes fellépésére lenne szükség.
A FRA több javaslatot is megfogalmazott, hogy javítsa a helyzetet és támogassa az uniót és a nemzeti politikai döntéshozókat a nők elleni erőszak megelőzésére és kezelésére irányuló átfogó intézkedések bevezetésében és végrehajtásában. Egyebek mellett véleményük szerint az uniós tagállamoknak ratifikálniuk kell az Európa Tanács egyezményét a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról, ez nem más mint az Isztambuli Egyezmény. A párkapcsolaton belüli erőszakot magánügy helyett közügynek kell tekinteniük. A házastársak közötti nemi erőszakot ezért minden tagállam jogában ugyanúgy kell kezelni, mint a nemi erőszak más eseteit, és a családon belüli erőszakkal komoly aggodalomra okot adó kérdésként kell foglalkozni.
Az uniós tagállamoknak felül kell vizsgálniuk a szexuális zaklatásra adott jogalkotási és politikai válaszok jelenlegi hatókörét, elismerve, hogy a zaklatásra különféle körülmények között, különböző csatornákon keresztül, például az interneten vagy mobiltelefonon is sor kerülhet.
A rendőrségnél, az egészségügyben dolgozóknak, a munkáltatóknak és a speciális áldozatsegítő szolgálatok munkatársainak képzést és megfelelő erőforrásokat kell biztosítani, valamint gondoskodni kell az áldozatok megkereséséhez szükséges hatáskörről. A rendőrséget és más megfelelő szolgálatokat fel kell készíteni a pszichológiai bántalmazás által az áldozatokra gyakorolt hatás felismerésére és megértésére, hogy a nők (és lányok ) elleni erőszak minden formáját felismerjék, jegyzőkönyvbe vegyék és fellépjenek ellene a helyszíntől függetlenül.
A rendőrséget arra kell ösztönözni, hogy rutinszerűen ismerje fel és vizsgálja ki az olyan ügyeket, amelyekben szerepe van az internetes követésnek és internetes zaklatásnak. Az internetes és közösségi média platformoknak proaktívan segíteniük kell az internetes zaklatás áldozatait a visszaélés bejelentésében, és arra kell ösztönözni az ilyen platformokat, hogy korlátozzák a nemkívánatos magatartást.
Mindemellett speciális támogató szolgálatokra van szükség, hogy foglalkozzanak azoknak az áldozatoknak a szükségleteivel, akik az áldozattá válást követően negatív érzelmektől, például önvádtól vagy szégyenérzettől szenvednek. A nők elleni erőszakról szóló kampányokkal és válaszlépésekkel a férfiakat és a nőket egyaránt meg kell szólítani. A férfiaknak pozitív szerepet kell vállalniuk azokban a kezdeményezésekben, amelyek szembesítenek azzal, hogy egyes férfiak milyen erőszakot alkalmaznak a nőkkel szemben.
A nők elleni erőszakról szóló adatgyűjtést egyértelműen javítani kell és össze kell hangolni, az uniós tagállamokon belül és a tagállamok között egyaránt.
A felmérés több mint 42.000 nő megkérdezésével készült. Országonként 1500-an válaszoltak, Luxemburg kivételével, ahol mindössze 900-an vállalkoztak rá. A válaszadók interjú időpontjában 18 – 74 év közöttiek voltak. Minden válaszadót véletlenszerűen választottak ki, és a felmérési eredmények egyaránt reprezentatívak unió egész területére és tagállami szinteken is. A felmérésben szereplő kérdések a nőket 15 éves kora óta és az interjút megelőző 12 hónapban tapasztalt incidensekre vonatkoztak.
Az Európa Tanács által elfogadott, a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló - Isztambuli Egyezmény célja, hogy a nők mint a nemi alapú erőszak áldozatai számára jobb védelmet biztosítson. Az egyezményt eddig csak Ausztria, Olaszország és Portugália erősítette meg , de 17 uniós tagállam aláírta.
