A zene mindenkié – mondta Kodály Zoltán egykor. Kocsis Zoltán maga volt a zene, halálával mindenkit veszteség ért.
Sokrétű zeneművészt és polihisztor gondolkodót veszített el az ország Kocsis Zoltán személyében. A zongoraművész-karmester a fővárosban betöltött pozícióján túl jelentős szerepet vállalt a vidéki zenei közösségek szakmai munkájának segítésében. A Pannon Filharmonikusok, és ezzel együtt Pécs zenei élete karmesteri és emberi támogatása nélkül ma nem tartana ott, ahová elért.
Kocsis Zoltán kisgyermekkorban felfedezett tehetsége igen fiatalon, 18 évesen nemzetközi ismertséget szerzett számára. Művészi tevékenységét 21 évesen Liszt-díjjal, 25 évesen Kossuth-díjjal ismerték el. A zongoraművész 1970-ben egyik alapítója volt kortárs zenei csoportnak, az Új Zenei Stúdiónak, majd 1983-ban Fischer Ivánnal létrehozta a Budapesti Fesztiválzenekart, s ezzel kezdetét vette a magyar szimfonikus zenekari kultúra megújításáért végzett több évtizedes tevékenysége.
A zene iránti elkötelezettsége a magyar zenekarok és muzsikusok művészeti mentorává tette. Odaadó munkájának köszönhető többek között a Pannon Filharmonikusok sikere is. Több mint egy évtizeden át - a társulat megújulásának első napjától haláláig - dirigensként és művészeti tanácsadóként szakmai origót jelentett az együttes számára. Elkötelezett támogatója volt az európai mintájú kulturális decentralizációnak, ennek jegyében fáradhatatlan szakmai munkát folytatott az ország szimfonikus zenekaraival. Tevékeny szerepet vállalt az EKF Pécs2010 projekt megvalósításában azzal, hogy kiállt a pályázó városok között Baranya székhelyének művészeti és kulturális értékei, valamint városfejlesztési tervei mellett. Mindezen érdemeinek elismeréseként 2016 márciusában Pécs város Kulturális Nagydíját vehette át.
A pécsi közönség több mint egy évtizeden át rendszeresen láthatta, mint karmestert, hallhatta, mint zongoraművészt, valamint zeneszerzői munkásságát is nyomon követhette. Tizenhárom éven át, 2003 óta minden évadban, mint karmester állt a Pannon Filharmonikusok előtt, többek között a Kodály Központ 2010. december 16-ai ünnepi nyitóhangversenyét is ő dirigálta. A Nemzeti Filharmonikusok élén állva missziót folytatott a vidéki városok zenei életének kiteljesítéséért, amelynek keretében a Filharmónia Magyarország szervezésében többször is vezényelte Pécsett az együttest. Két éve, 2014-ben a Kiskarácsony, nagykarácsony című saját alkotásával örvendeztette meg a pécsi családokat, 2015-ben a Kodály Központban 18 éves fiával, Kocsis Krisztiánnal közösen lépett fel.
Munkásságát számos díjjal ismerte el mind a közönség, mind a szakma. Bartók Béla zongorára és zenekarra írt műveinek Fischer Ivánnal és a Budapesti Fesztivál Zenekarral készült felvételeiért 1984-ben Gramophon-díjat és Edison-díjat kapott. Ugyanezen esztendőben Érdemes művész címmel, 1990-ben Kiváló művész címmel tüntették ki. A franciaországi Cannes-ban 2004-ben a életműdíjat kapott, s ugyanekkor vehette át a francia kulturális minisztertől a művészeti érdemrend lovagi fokozatát a francia zene népszerűsítése érdekében végzett munkájáért. Rá egy évre, 2005-ben második alkalommal ismerték el tevékenységét Kossuth-díjat., Bartók Béla születésének 125. évfordulóján, 2006. március 25-én a szakma jeles képviselőinek javaslatára Bartók-Pásztory-díjat kapott. Az oktatási és kulturális miniszter 2007-ben A magyar kultúra követe címmel tüntette ki. Debussy lemezéért 2012-ben az Év Hangszeres Felvétele-díját vehette át.
Életművét a magyar állam 2012-ben a legmagasabb állami kitüntetéssel, a Corvin-lánccal ismerte el.
Karmesteri pályája mellett 1987 óta komponált is. A Nemzeti Filharmonikus Zenekar fő-zeneigazgatójának 1997-ben választották meg.
Kocsis Zoltánt Pécs saját halottjának tekinti.
