A Pécsi Harmadik Színház Szakonyi Károly Adáshiba című darabjával indítja az  évadot.

Szakonyi Károly Adáshibája (1970) az a darab, amely az 1960/70-es évek fordulóján kibontakozó groteszk drámai vonulat egyik nyitányának tekinthető, amellyel írója egy csapásra ismertté vált itthon és külföldön egyaránt, és amely Örkény Tótékján és Macskajátékán kívül a legtöbb nemzetközi bemutatót érte meg.

A Pécsi Harmadik Színház műsorpolitikájában ez a darab A szent család című Schwajda-komédia folytatása, amelyben az egyedül élő anya és a négy gyerek viszonyának „könyörgés a szeretetért” tragikomikumát mutatták be. A Szakonyi-műben Bódogék, a még látszatra működő család felbomlásának nevetséges, de ijesztően fenyegető és össztársadalmi méretű folyamatával szembesülünk. A bemutató fő célja, hogy a MIÉRT?-re próbáljanak választ adni.

Bódogék életformájának tragikomikuma, hogy azt hiszik, emberi normák szerint, békés családi körben élnek. Mindenki úgy tesz, mintha érdekelné a másik sorsa, és a családi összejövetelhez a televíziózás csak háttérül szolgálna. Valójában már rég fordított a helyzet. Életük előterében a technikai eszköz áll. A kommunikálásuk valójában háttérbeszélgetés, amely felületességből, egy-egy szó elkapásából, félreértésből és mellébeszélésből áll.

Tulajdonképpen ez remek lelemény a lényege Szakonyi Károly drámaírói technikájának, vagyis a párhuzamos dialógusszerkesztés. A dialógusok úgy siklanak el egymás mellett, mint az emberek az életben. A párhuzamos monológokban mindenki mondja a magáét, a párbeszéd, a kommunikáció halvány reménye nélkül.

Szakonyi Károly keserű következtetése szerint Bódogékat maga az Isten sem tudja megmenteni, rajtuk a csodák sem segítenek. Pedig Emberfi–Krisztus szokatlan, fantasztikus tettekre képes, hiszen a vizet borrá változtatja, a béna szomszédot meggyógyítja, a dráma csúcspontján pedig előidézi az adáshibát.

Komédiájának groteszk hangvétele életünk kiüresedésének veszélyeire figyelmeztet. Napjaink anyagi jólétével a tudati fejlődés nem tart lépést, ez az, amit nem pótolhat az információáradat, az okostelefon, a tévéképernyő, a szórakoztatási dömping, mert e nélkül kiürülnek, elsekélyesednek emberi kapcsolataink, tartalmát veszti a család mint mikroközösség, tagjai pedig egymás mellett élő, egymással kommunikálni képtelen, boldogtalan és szerencsétlen emberek lesznek. A család válságától már csak egy lépés a család felbomlása! Az Adáshiba ennek az életforma-válságnak a nagyszabású, erőteljes látlelete.(fotó: Tóth László)