A dr. Pap Norbert által vezetett kutatócsoport 2013-ban kezdte meg azt a tudományos programot, amelynek keretében 2015-re sikerült feltárni a Szigetvár ostroma (1566) idején elhunyt oszmán uralkodó Turbéki-szőlőhegyen felépített mauzóleumát.
A török TIKA állami ügynökség támogatásával 2013-ban kezdte meg dr. Pap Norbert által vezetett kutatócsoport, amelynek szűk magjához még dr. Kitanics Máté, Hancz Erika és dr. Gyenizse Péter tartozott, azt a tudományos programot, amelynek keretében 2015-re sikerült feltárni a Szigetvár ostroma (1566) idején elhunyt oszmán uralkodó Turbéki-szőlőhegyen felépített mauzóleumát. A vizsgálatokba dr. Fodor Pál társvezetésével a HUN-REN BTK Történettudományi Intézet, illetve az Isztambuli Egyetem, továbbá az ankarai METU egyetem is bekapcsolódott időszakosan, a költségek nagyobb részét pedig már a magyar állam biztosította. A 2019-ig tartó vizsgálatok során sikerült azonosítani és feltárni a mauzóleum körül álló dzsámit, derviskolostort, a zarándokokat kiszolgáló vendégházat, az őrség barakkját, valamint a palánkerőd egyes részeit is.
A Gül Baba Türbe Alapítvány támogatása pedig lehetővé tette, hogy a terepi kutatás tovább folytatódjon. A szulejmáni sírkomplexum környezetében idővel egy nagyobb település nőtt a zarándokhelyként szolgáló szultáni síremlék köré. A 2024–2025. évi kutatások során a kutatók a síremlék tágabb környezetét vizsgálták át műszeres módszerekkel, terepbejárással, leletek felgyűjtésével, ezek lehetővé tetté, hogy meghatározzák az egykori oszmán város méretét, szerkezetét és jellegének többféleségét. A gazdag leletanyag a turbéki mindennapi élet sokszínűségéről, a város kiemelt szerepéről, jómódról árulkodik.
A város kiterjedése jóval meghaladta a korábban vélelmezett méreteket, az oszmán korból származó leletek a földfelszínén mintegy 80 hektáron találhatók, ugyan nem egyenletesen, hanem foltszerűen váltakoznak sűrűbb és ritkább leleteket tartalmazó helyek. Az épületek – ezek egy része téglából készült és balkáni tetőcserép fedte őket – viszonylagos jómódról tanúskodnak. Környezetükben használati tárgyakat, kerámiákat, pénzérméket találtak. A lakosság és a zarándokok, látogatók egy része – a kor standardjai szerint – luxustárgyakat is használt. Ezt számos itt talált ékszer, oszmán ötvösművészeti tárgy bizonyítja.
Az erődön belül, a mauzóleumtól délre egy északnyugat-délkeleti irányú palánkfal nyomai kerültek a felszínre. A palánkfal hatalmas, másodlagosan átégett ág- és deszkalenyomatos agyagtömbjei omladékként maradt fenn. Ez lehetett annak a falnak a maradványa, amely a költő és hadvezér Zrínyi Miklós 1664-es téli hadjárata során égett le. A palánkfalat ezt követően ettől délebbre építették újjá. A feltárás során itt egy kút és nagyméretű, mély tárolóvermek is előkerültek, amelyek egyikében gabonamagvakat találtak. A tárolóvermek nagy részét másodlagosan hulladékgödörként használták, így betöltésükből több tucat ép kályhaszem, talpas tál, kínai porceláncsésze és festett üvegedény töredéke jött a felszínre. A geofizikai vizsgálat számos régészeti korú anomáliát mutatott ki. Ezek egy része árok, más részük viszont olyan szilárd falazat, amely azt feltételezi, hogy a 2025 őszén megvalósuló kutatási időszakban újabb oszmán kori épületek maradványai kerülhetnek elő.
Az idei Zrínyi Napok során szombaton, szeptember 6-án az érdeklődők ismét betekinthetnek a kutatás történetébe, annak kulisszatitkaiba, a turbéki ásatási helyszínen pedig ízelítőt kaphatnak a frissen előkerült, török kori, mindennapi használatra szánt tárgyakból, de találkozhatnak különleges leletekkel is a „Turbék Szulejmán szultán sírvárosa” lelőhelyen a szigetvári szőlőhegyen. E mellett a vár Hóvári János Rendezvényterében kerekasztal beszélgetésre is sor kerül.
