A Magyar Tudományos Akadémia Cursus vitae aureus, (Arany Életpálya) díjjal ismerte el dr. Borgulya Istvánné egyetemi magántanár az üzleti kommunikáció és a kommunikáció-menedzsment területén végzett több évtizedes kutató munkáját, tudományszervező tevégenységét.
A Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karának egyik alapítója, 1972-ben csatlakozott az akkor mindössze két éve működő pécsi kihelyezett közgazdasági tagozat tanári gárdájához. Fél évszázados oktatói, kutatói munkája, nemzetközi tudományos jelenléte, tudományszervező tevékenysége az, ami példaértékűvé teszi az életművét.
“Ez egy nagyon világos láncra felfűzött 50 év volt. Mint nyelvész, egy idő után úgy láttam, hogy sokkal szélesebb összefüggésben kellene a nyelvvel foglalkozni, nem önmagában a jelrendszerrel, hanem inkább a kommunikációval, az üzleti kommunikációval és annak az interkulturális aspektusaival. A kommunikációmenedzsment – az én szűkebb kutatási területem - arra fókuszál, hogy mi minden tényező befolyásolja a kommunikációt és hogyan legyen azoly módon szervezett, ahogy az az adott szervezet számára a legelőnyösebb.” - adott számot fél évszázados munkássága számára fontos elemeiről.
Nyelvész végzettségű bölcsészként került a pécsi közgazdasági tagozat oktatói közé, szakterülete a vezetéstudomány egy sajátos interdiszciplináris ága, a szervezeti, vállalati kommunikációmenedzsment. Sajátossága, hogy gazdálkodás-, kommunikáció-, kultúra-, nyelvtudományi és infokommunikációs aspektusokat ötvöz.
“A szervezeti vezetők tisztában vannak azzal, hogy az eredményességet döntő módon meghatározza a jól szervezett és működtetett kommunikáció. E terület komplex művelésének azonban Magyarországon nem voltak előzményei. Így az MTA GTB-n belül a kommunikációmenedzsment albizottság, illetve munkabizottság és egy országot átfogó kutatói és vállalati-akadémiai-hálózat létrehozása nagy előre lépést jelentett. Örülök, hogy szakmatársaimmal az ilyen kutatások és oktatás elindításával, majd összefogásával és művelésével hozzá járultunk és járulunk ma is a szervezetvezetés eredményességének növeléséhez.” - tette hozzá a korábban elmondottakhoz.
Kutatói munkája mellett szaknyelvi oktatóként, később az Üzleti Kommunikáció és Idegennyelvi Tanszék vezetőjeként dolgozott. Az oktatás, a mindennapos munka a hallgatókkal, a tananyag folyamatos frissen tartása éppúgy kiemelt szerepet játszott a kari munkájában, mint a tudományos munka vagy a tankönyvírás. Nevéhez is fűződik a gazdasági szakfordítói képzés elindítása és több szakirány kidolgozása, bevezetése is a Közgazdaságtudományi Karon amellett, hogy 1984-ben szervezésében indult meg és 1987-ig irányítása alatt folyt Pécsett az állami nyelvvizsgáztatás. Tanszékvezetőként kiemelt helyen kezelte a folyamatos külföldi tapasztalatszerzés ösztönzését, és a tanszék oktatóinaka bekapcsolását nemzetközi kutatási projektekbe.
Bár ma már órarendszerűen nem oktat, számos intézményben - köztük a PTE Közgazdaságtudományi Karán is - rendszeresen tart előadásokat, gyakorlati kurzusokat, valamint kikérik a véleményét, kutatói munkája során szerzett tapasztalatait a PhD képzésben hasznosítják. A nyugdíjas években a kutatómunka került előtérbe, de folyamatos a kapcsolata a területén dolgozó fiatal kollégákkal, akiknek az útját a megváltozott tudományos környezetben is segíti.
Mint elmondta, vannak fiatalok, akik kommunikáció-menedzsmenttel és a hozzá tartozó területekkel foglalkoznak. Vallja, sokkal világosabbak most az elvárások, mint az ő indulásakor volt. Sokkal inkább magukra voltak hagyva annak az összes szépségével és szabadságával és annak az összes buktatójával együtt.
Kitért arra is, a fiatal kollégáinak szinte kényszer a publikáció, nem is akárhol, lehetőleg külföldön. Hogy ez jó-e? Is-is. A kutatás olyan terület, ahol jó, ha van ideje megérlelődni egy-egy témának és a kutatónak van ideje arra, hogy igazán tájékozott legyen a nemzetközi irodalomban. A mostani kutatási kényszer pedig nem ad nekik elég időt ahhoz, hogy elég sokat olvassanak, elmélyülhessenek valamiben.
