Súlyosbította a Pécsi Törvényszék hivatalos személy elleni erőszak bűntette és testi sértés vétsége miatt a Komlói Járásbíróság ítéletét.

A bíróság által megállapított tényállás szerint a többszörösen büntetett előéletű a  B. J.  az egyik büntetés-végrehajtási intézetben ismerte meg a körlet-felügyelőként dolgozó sértettet.

A vádlott múlt év július 20-án délután fél hatkor vásárolt az egyik komlói áruházban,  onnan a parkolóban lévő dohányboltba ment.  Már az áruházban  felismerte a sértettet, látta, hogy bement a dohányboltba, ezért elhatározta, hogy a sértettet korábbi munkája miatt felelősségre vonja.

A parkolóban megvárta, amíg kilép a dohányboltból, odament hozzá, és „Mi volt bent?” kérdéssel a közvetlenül mellé lépett, majd megfenyegette, hogy kinyírja, kicsinálja, továbbá, ha megtudja, hol lakik, elvágja a torkát. Fenyegetésének nyomatékot adva a tenyerének élét elhúzta nyaka alatt, ezzel imitálva a torok elvágását, majd hátrább lépett és nekivetkőzött. Miután az általa eltervezett tettlegességre felkészült, kezét ökölbe szorította, azokat maga elé tartva támadó állásba állt, és lendületből belerúgott a sértettbe, majd ököllel állon ütötte.

A vádlott a sértettet többször is meg akarta ütni, azonban a sértett ez elől részben kitért, részben védekezése során maga is megütötte a vádlottat. A dulakodás során a sértett pólója elszakadt. A verekedésnek a vádlott  élettársa vetett véget azzal, hogy figyelmeztette, a tette miatt ismét börtönbe fog kerülni, hivatalos személy elleni erőszak miatt. A bántalmazás következtében  a sértett  nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett el a  mellkasán, a hasán a köldök magasságában és a bal vállán, a felső ajka bevérzett, három foga meglazult.

A másodfokú ítélet indoklása szerint a törvényszék további súlyosító körülményként értékelte, hogy a vádlott a cselekményeket három, nagyrészt erőszakos bűncselekmények elkövetése miatt ellene folyó büntetőeljárás hatálya alatt követte el, valamint az elsőfokú bírósághoz képest nagyobb súllyal értékelte, hogy a cselekményeket mindössze  tizenhárom nappal a legutolsó elítélését követően követte el. E körülmények sem tartották vissza a vádlottat az újabb bűnelkövetéstől, mely tényből a személyének nagyobb társadalomra veszélyességére lehet következtetni.

Az, hogy a vádlott szabadlábon büntetés-végrehajtási intézetben dolgozó személlyel történő találkozása esetén arra aljas indokkal rátámad, olyan kirívó gátlástalanságról és a közösségi normákat teljes mértékben semmibe vevő erkölcsről adnak tanúbizonyságot, mely mindenképpen indokolja a büntetés súlyosítását. B. J vádlottat – halmazati büntetésül – jogerősen négy év börtönre és öt év közügyek gyakorlásától eltiltásra ítélte.