Az autoimmun betegségek társulása jóval gyakoribb, mint az a korábbi szakirodalmi adatok alapján várható volt.

A Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központ I. Számú Belgyógyászati Klinika Endokrinológia és Anyagcsere Betegségek Tanszékének, valamint a PTE Szentágothai János Kutatóközpont szakembereinek közös kutatása szerint az autoimmun betegségek társulása jóval gyakoribb, mint az a korábbi szakirodalmi adatok alapján várható volt. Az egyetemen zajló kutatás hosszú távú célja annak az előrejelzése, hogy kik lehetnek a veszélyeztetett betegek, és esetükben milyen szűrővizsgálatok segíthetnek a következő potenciális betegség minél korábbi előrejelzésében, ami jelentősen javíthatja a gyógyulási esélyeket, illetve a kellemetlen tünetek enyhítését.   

Több mint 80 féle autoimmun betegség létezik, amelyek előfordulási gyakorisága a világ különböző régióiban és populációiban eltérő, de a rendelkezésre álló adatok alapján globálisan az emberek mintegy 3-10 százalékát érinti valamilyen autoimmun betegség az élete folyamán. Nők körében ezek a betegségek gyakrabban fordulnak elő, egyes betegségek akár 2-10-szer nagyobb arányban, mint férfiaknál.
Mint Mezősi Emese professzor, a PTE KK I. Számú Belgyógyászati Klinika egyetemi tanára, a kutatás szakmai vezetője elmondta: „Magyarországon az autoimmun betegségek előfordulási gyakorisága hasonló a nemzetközi trendekhez. A felnőtt lakosság körülbelül 6-7 százalékát érinti ez a betegségcsoport, ami megközelítőleg 400-500 ezer embert jelent”.

A szakember hozzátette: az elmúlt évtizedekben az autoimmun betegségek előfordulása növekvő tendenciát mutat, valószínűleg környezeti és életmódbeli tényezők miatt, de számolni kell a javuló diagnosztikai lehetőségek hatásával is, ezáltal az enyhe kórformákat is felismerik a szakemberek. A leggyakoribbak az autoimmun pajzsmirigy betegségek, mint az autoimmun pajzsmirigy gyulladás és a Graves-Basedow-kór, az 1-es típusú cukorbetegség, a glutén-érzékenység, a rheumatoid arthritis, a szklerózis multiplex, valamint a lupusz.

A pécsi kutatás eredményeit a klinikai endokrinológia egyik legrangosabb nemzetközi folyóiratában, a Journal of Clinical Endocrinology and Metabolism-ban publikálták a közelmúltban. A kutatás során megállapították, hogy az autoimmun betegségek társulása jóval gyakoribb, mint az a korábbi szakirodalmi adatok alapján várható volt. Így például a hormontermelő szerveket (ilyen többek között az agyalapi mirigy, a pajzsmirigy, a mellékpajzsmirigy vagy a mellékvese) érintő autoimmun kórképekben szenvedő betegek 12 százalékánál  jött létre egy vagy több újabb autoimmun betegség.

Összesen 28 ilyen betegséget azonosítottak a szakemberek az általuk vizsgált betegcsoportban, amelyek igen változatos módon kombinálódtak, összesen 113 betegség-kombinációt létrehozva. A többes autoimmunitás egyik összetevője a betegek 94 százalékában a pajzsmirigy érintettsége volt, leggyakrabban az autoimmun pajzsmirigy-gyulladás. A betegségek azonban nem teljesen véletlenszerűen kombinálódtak, jellegzetes mintázatokba rendeződtek. A pajzsmirigy autoimmun betegsége esetén a társuló második betegség a gyomor-bél rendszert érintette vagy szisztémás autoimmun betegség volt, míg az 1-es típusú cukorbetegség, a gluténérzékenység és a gyomornyálkahártya elleni autoimmun reakció esetén a második kialakuló betegség döntően a hormontermelő szerveket károsította. Az adatok alapján javasolható egy racionális, szűkített szűrési algoritmus az első autoimmun betegség jelentkezését követően, mely révén jó eséllyel előre lehetne jelezni a társuló potenciális betegséget.

A kutatás a tervek szerint folytatódik a Pécsi Tudományegyetemen, ugyanis a vizsgálat nagyobb esetszámra történő kiterjesztése átfogóbb képet adhat a betegségtársulások hálózatáról, és megkönnyítheti a kiindulási betegségnek megfelelő célzott követés kialakítását.