Fél évig vártam Bödőcsre.
Dolgoztam korábban két rendezvényközpontban is, ahol rendszeresen léptek fel a Showder Klubból ismert első és másodvonalas humoristák. Sok ilyen előadásra bementem, volt, hogy a nézők közé, csinosan felöltözve, volt, hogy a technikusi staff mögé elbújva. Ahogy tudtam, valahogy mindig megoldottam. Ennek pedig hosszútávon az lett az eredménye, hogy nagyon durván kiábrándultam a magyar standup krémjéből.
A jobbféle humoristák, már úgy éreztem, mind kiégtek és nem tudnak újat mondani, a régi sztorijaikból nosztalgiázni pedig szerintem elég gagyi. Voltak, akik sose voltak igazán viccesek csak mindig mondtak valami groteszk dolgot vagy bebaszós és pajzán vicceket. Megint mások abból próbáltak produkciót csinálni, hogy lassan vagy túl gyorsan beszélnek, netán beszédhibások. De voltak olyanok is, akik egyébként viccesek voltak, csak éppen nem mondtak semmi olyat, ami felnyitotta volna a szemem, vagy amin aztán hazafelé elgondolkoztam volna.
Lehet azt mondani, hogy egy humoristának annyi a dolga, hogy nevettessen, és ha a közönség röhög rajta, akkor ő bizony vicces is. Csak egyrészt sokan azon is képesek röhögni, ha egy hajléktalan kúszik az aluljáróban az ötforintos után, másrészt pedig lehet úgy is vicces valaki, hogy eközben valami reflexiót, kritikát fogalmaz meg, felnyitja a szemét a közönségnek, formálja őket mind kulturálisan mind pedig a humor minőségét illetően.
A lényeg, hogy a sokadik előadás után megfogadtam, hogy nem megyek többet, kivéve 2 standupos előadására. Kőhalmi Zoltán és Bödőcs Tibor voltak azok.
Amikor áprilisban megtudtam, hogy Bödőcs fel fog lépni Pécsen, nagyon megörültem, mert már jó ideje fürkésztem a fellépéseit, hogy végre élőben is láthassam. Nagy meglepetésemre nem volt már a Május 20.-i előadására egyetlen jegy sem online, ezért személyesen mentem be a felelős jegyirodába és mondták, hogy 1db jegy maradt a 18:00 órás és szintén 1db a 20:00 órás elődadására –lévén, hogy dupla elődadás lesz.
Csalódottságomat azzal próbálta oldani az egyébként nagyon kedves hölgy, hogy mivel ekkora az érdeklődés az elődás iránt, valószínűleg hamarosan újra meg lesz tartva a közeljövőben. Szerencsére így is lett. Kb. 1-2 hét telt el, még le se ment a szobán forgó fellépés, már meg lett hirdetve, hogy a Nincs idő gólörömre c. előadás újra megrendezésre fog kerülni, szeptember 19.-én. Ennek egyrészt nagyon örültem, másrészt úgy voltam vele, hogy bassza meg, az még fél év, ki tudja, hol fogok addigra lakni, belföldön leszek-e egyáltalán akkor még. Merthogy terveim szerint addigra már rég elhagyom Pécset. Másnap felmentem az online felületre és azt látom, hogy összesen kb. 3-4db jegy maradt.
Május első hetében járunk és egy szeptemberi előadásra szinte elfogyott minden jegy.
Kis mérlegelés után arra jutottam, hogy nincs az az Isten, hogy ne tudnám értékesíteni a jegyemet abban az esetben, ha mégse tudnék elmenni rá, akkor meg mi veszítenivalóm van, úgyhogy vettem is gyorsan kettőt, igaz, fogalmam se volt akkor még, kivel fogok elmenni rá. Teljesen távolinak tűnt fél évvel,3 hónappal, 1 hónappal, de még 1 héttel előtte is, aztán végül elérkezett a fellépés pillanata.
Az előadás nem Bödőccsel, hanem Hajdú Balázs fél órás bemelegítésével kezdődött. Nos, a bevezetésben már utaltam rá, mik azok az okok, amik miatt ki vagyok ábrándulva a magyar standupból. Fájdalmas volt őt nézni és hallgatni. Méghozzá nem azért mert még kezdő lenne vagy izgult volna, hanem mert a fickó annak ellenére egyáltalán nem vicces, hogy évek óta rendszeresen szerepel. A közönség meglepően jól viselte a kínzást, bár mindenkin látszott, hogy meg van rökönyödve, amiért az embernek egyensúlyozni kell a fapofa és a kínjában röhögés között. Mire Balázs végre befejezte, a barátommal egyetértően nyugtáztuk, hogy míg Kőhalmi az esetlen értelmiségi prototípusát, Bödőcs pedig az intellektusát adja, addig Hajdú Balázsnak az a performansza, hogy egy belassult, szerethető figura, akinek szándékosan szar humora van. Ha ilyen szomszédom vagy munkatársam lenne, biztos bírnám, de az hogy a színpadon kellett fél óráig néznem, felért egy büntetéssel.
Aztán megjött Bödőcs, és hirtelen felgyorsult minden. Az volt az érzésem, Hajdú Balázs csak azért kellett, hogy utána mindenki jobban tudja értékelni Bődöcsöt. De erre nem lett volna szükség, hiszen önmagában is zseniális a fickó.
Ami nagyon megijesztett, hogy az ember annyira intellektuális, hogy mi, nézők egyszerűen kevesek vagyunk hozzá. Annyi lexikális tudással és intellektussal rendelkezik, mint közülünk ketten-hárman együtt. Tökéletesen érzékelhető volt ez, hogy míg egyik poénján csak a tábor egyik fele nevetett,-de ők lefordultak a székről,-addig a tábor másik fele csendben volt, majd a következő résznél ez megfordult. Volt, hogy a gyerekneveléssel poénkodott, amit nyilván a szintén szülők értékelték jobban, míg volt 1-2 elvont politikai utalás, melyet a politikában erősen bennfentesek értettek csak. Voltak benne a labdarúgással kapcsolatos utalások, melyet nyilván férfiak jobban, nők kevésbé értettek. A lényeg, hogy nem volt sem könnyebb bulvár vagy primitívebb, szexista vagy fingós vicc sem, tehát megkerülhetetlen alapfeltétel volt kulturális és lexikális tudással rendelkezni és az járt jobban, aki minél többel bírt belőle.
Az előadás (Tibi része) kereken 1 órás volt. 3 főbb téma köré építve: Politika és közélet, falusi életvitel és ivászat (a kettő szigorúan együtt) és a család, illetve az apaság nehézségei. Megtudtuk azt is, hogy Bödőcsnek egy 4 és egy 7 éves gyermeke van, és azt is, hogy számára sokszor az az élmény, hogy a gyerekek mind be vannak LSD-zve ( Nekem ez picit erős volt, de szinte az összes középkorú néző nevetett, úgyhogy ezek szerint annyira nem lőhetett túl a célon) .Utánozhatatlan viszont, ahogy ugrál a magas kultúra és az egyszerű primitív csak alkoholizálni akaró ember között.
• Aki ismeri, annak nem kell elmondani, hogy mennyire kormányellenes, és ezt egyáltalán nem fél kimondani. Poénkodott is azzal a műsor elején, hogy most azért jöttek el ilyen sokan, mert tudják, hogy az előadás után megy a börtönbe.
• Nagyon hű képet ábrázol a mai falusi életről (nem tudom, hogy hű-e mert nem éltem még soha vidéken, mindenesetre rendkívül könnyű az embernek odaképzelnie magát, miközben mesél.)
• Önmagában kormányellenesnek és baloldalinak lenni nem egy nagydolog, de ő olyan mód száll bele Orbánba, Mészárosba és az egész sógorság -komaság elven működő rendszerbe, hogy sokan szerintem tényleg félünk tőle, hogy előbb utóbb ennek lesznek negatív következményei.
• Éppen ezért, egy tökös csávó, hogy őt ez nem érdekli, sokkal jobban érdeklik az elvek és az, hogy tényleg a saját gondolatai szerint adhasson elő.
• Ez pedig megy neki, nem is gyengén. Nagyon élesen látja a mai politikai helyzetet, a kiábrándult magyar társadalmamat és spontán, erőlködés nélkül (vagy csak úgy látszik, de akkor is jól csinálja) adja ezt elő, profi módjára.
• A fénypont nálam az volt, amikor az előtte fellépő Hajdú Balázst parodizálta. Hazafelé azon röhögtünk az ismerősökkel, hogy Bödőcs paródiája Hajdúról mennyivel jobb volt, mint maga Hajdú Balázs.
Nagyon jól tettem, hogy elmentem élőben is megnézni, az általam az egyik legnagyobb magyarnak tartott Bödőcs Tibort. Minőségi, jól felépített performanszot láttam és sok száz emberrel egyetemben hülyére röhögtem magam. Nem állítom, hogy minden egyes poénja tetszett, vagy, hogy a műsor végére minden szavára emlékeztem, de állítom, hogy Magyarországon ma ő a legjobb humorista, és a(z egyik) legigényesebb humorforrás. A mainstream vonalból mindenképp.
Ezt a mainstream szót pedig mindenképp ki kell emelnem. Márpedig azért, mert személyében mindenki tudja, kiről van szó, és ugyanúgy maninstream Bödőcsöt nézni, hallgatni, mint Szabó Pétert, Oravecz Nórát, Kasza Tibit vagy Lakatos Leventét. És legyünk már őszinték, Bödőcs nagyon felfelé lóg ki ebből a felsorolásból.
Én éppen emiatt, őt szerintem kicsit mindig is túlidealizáltam, mint amikor szerelmes az ember, de nem objektívan látja a másik jó tulajdonságait, hanem elfogult. Bevallom, nem tetszik minden egyes poénja, és olykor nem is értem egy-egy poénja lényegét, vagy értem, de nem tudok vele azonosulni. Mindezek ellenére szerelmes vagyok a csávóba. Mert mainstream. Mert elérte, hogy nem a marketingje miatt lett masintream, hanem a teljesítménye miatt. Mert nem csak nevettet, hanem átad valamit. Mert tartja a normális emberekben a reményt, hogy műveltnek lenni igenis előny és menő. (Valljuk be, a mai világban ez nem mindig egyértelmű.) Mert tökös és mindent úgy el mer mondani, ahogy a fejében van, (Látjuk ugye, hogy Kiss Ádám és Dombi mostanra inkább vállalkozók, mint humoristák), nem fél attól, hogy ha valamit megtesz, vagy épp nem tesz meg, akkor soha többé nem lesz felkérése.
Én azt hiszem, hogy mindig lesz felkérése, amíg ő akarja, mert sokkal jobb a valós performansza, mint a marketingje. És nem kell attól se félni, hogy kifogy a poénokból, és majd egy Vodafone díjcsomag reklámban kell szerepelnie, ahhoz, hogy újra a képernyőn legyen. Egy humorista, aki intellektuális, művelt és tehetséges egyszerre, az sose fog kifogyni a poénokból, mert mindig meg fogja látni, mi történik éppen a világban.
(Albert-Tóth Áron)
