Formák és transzparenciák címmel– üvegművészeti tárlat nyílik Pécsett.

Bemutatható-e a magyar üvegművesség négyszáz esztendeje alig több mint százötven üvegtárgyon keresztül? Természetesen nem, de a december 14-én a Janus Pannonius Múzeum Zsolnay Múzeumában nyílój kiállítás betekintést enged ebbe a világba.

Abba a világba, amit ismert és ismeretlen üvegmunkások, tervezők és üvegművészek alkottak Erdélytől a Felvidékig az elmúlt századokban. A gyűjtők munkássága egy-egy művészeti vagy iparág munkáinak megörökítésében mindig is nagy szerepet játszott abban, hogy mélyebben megismerje a nagyközönség és esetenként a szakma is az elfeledett, vagy elfeledettnek hitt alkotásokat, újabb összefüggéseket találjon alkotások és trendek között.

Ez hangsúlyosan igaz azokra a tárgyakra, amik sok esetben nincsenek jelezve, alkotójukat nehéz, vagy lehetetlen meghatározni. Ide értendők azok az üvegmunkák, amik nem az úgynevezett stúdióüvegek kategóriába tartoznak és régebben hutákban, üvegcsűrökben készítettek a nem túl tehetős rétegnek szánva, főleg, mint használati tárgyakat. Ezeket  népi, vagy parasztüvegeknek nevezi a szakirodalom.  A tehetősebb rétegnek, polgárságnak, esetleg az arisztokráciának készült üvegtárgyak jobban kidolgozottabbak, ám kevesebb példányszámban készültek, és legtöbbször dísztárgy funkciót láttak el. Ezek az úgynevezett úriüvegek. Később az üveggyárakban készült üvegtárgyak tartozhattak a használati és dísztárgy kategóriába is. Ezeknek tervezőit sokszor homály fedi, azonban vannak esetek, amikor a formatervezőket vagy alkotójukat meg tudjuk nevezni.

A kiállítás darabjai Sík Attila magángyűjteményéből származnak, megjelenítve a magyar üveggyártás közel 400 évét. Szerepelnek a tárgyak között múzeumba illő ritkaságok, de tömeggyártott dísztárgyak is, amit bárki meg tud venni régiségkereskedésben, vagy antik piacon. A kiállításon látható üvegek nagy része dísztárgy, kisebb része, főleg a több száz éves alkotások azonban használatban voltak, ezért bár a gyűjtők törekvése az, hogy hibátlan tárgyakat illesszenek a gyűjteményükbe, ez sokszor lehetetlen, és megelégszenek töredékekkel. Az üveg abban is különleges, hogy restaurálása nehéz, vagy nem lehetséges jól láthatók maradnak a  restaurálás során keletkező javítások.

Sokan  ráismernek majd a kiállított tárgyak közötti otthon látott vázákra és tálakra, amelyekről talán nem is tudták, hogy Magyarországon készültek. A kiállítás célja éppen az, hogy megismertesse a nagyközönséget a hazánkban gyártott tárgyakkal, felhívja a figyelmet a magyar üvegművesség hagyományaira, emlékeket idézzen fel mind a nagyközönség, mind az üvegművészekben meglátva esetleg saját tervezésüket, alkotásukat, és inspirálja az új üvegművész nemzedéket.