Kegyes volt a természet a fesztiválozókhoz Nagyharsányban és Beremenden, az esemény két fő helyszínén.
A közel százezer látogató és a szervezők azt élhették meg öt napon át, amit egyik örökös védnökük, Törőcsik Mari oly sokszor emlegetett annak idején: Isten tenyerén bújtak itt össze mindannyian, és ez a tenyér mindig a legjobbkor tolta félre a sötét felhőket felettük.
A 16. Ördögkatlanban sokszor megeredt az eső, sőt lecsapott a vihar is, de szinte mindegyik programot meg lehetett tartani. Így aztán az utolsó éjszakán többezer katlanlátogató együtt énekelhette Beck Zolival Cseh Tamás és Bereményi Géza legendás dalát: „… Mi más is lehetnék: csak csönd neked!”.
Az idei fesztivál ezzel a gesztussal is a másik örökös védnökre, Cseh Tamásra emlékezett, aki 2023-ban lett volna 80 éves. Beremend központjában indián tipik várták az Offlájn Rezervátum vendégeit, Novák Erik hatalmas tablót festett a könyvtár falára, rajta Füst a szemében és Indián társai szelíden figyelmeztetnek bennünket: vigyázzunk egymásra és a Földre, ahol élünk.
A régi és új helyszíneken minden művészeti ág megtalálta híveit: a Vylyan Teraszon legjobb íróinkkal találkozhattak, a dedikálásért kialakuló sorok pedig mindig hosszabbak voltak, mint a „fröccssorok”. Nádasdy Ádám, Krusovszky Dénes, Boldizsár Ildikó, Tóth Krisztina, Háy János, Bódis Kriszta és még számos kiváló írónk bukkant fel a Líra irodalmi délutánjain, de dedikált köteteket kapott a 10. Katlanfutás majd 300 résztvevője is, köztük például Tompa Andrea, aki futott is, dedikált is…
Egy új helyszínen, a beremendi lovaspályán a Magyar Zene Háza Színpadán fantasztikus koncerteket adott a Csík és Kiss Tibi, a Besh o Drom és a Kollár-Klemencz Kamarazenekar, Dés László és barátai, de az úgynevezett „komoly zene” is otthonra lelt a Katlanban. Az öt nap egyik szenzációja volt az éjszakai Mozart-est, amit a beremendi strandra talált ki Dinyés Dániel. Sokszázan gyönyörködtek a zenében és a látványban, énekesek, zenészek, táncosok együtt lélegző produkciójában, melyet nemcsak fáklyák, de villámlások és mennydörgések is kiegészítettek – miközben egy csepp eső sem esett.
A leghosszabb sorok természetesen az idén is a színházi sorszámokért voltak nap mint nap. Óriási sikerrel játszottak híres színészeink Udvaros Dorottyától Nagy Mariig, Koltai Róberttől Vecsei H. Miklósig, és ugyanilyen siker övezte a fiatalokat és a függetleneket is. Hegedűs D. Géza és ifjabb Vidnyánszky Attila osztálya a Merlint és a Liliomot adta elő, Horváth Csaba tanítványa, Regős Simon a Puszták népével színesítette a kínálatot.
Izgalmas produkciókat hozott a Jurányi Ház, ami a Magyar Zene Házával együtt a 16. Ördögkatlan díszvendége volt, ahogy Másik János is, aki káprázatos koncertekkel és egy izgalmas beszélgetéssel gazdagította a programok sorát. Utóbbin Veiszer Alinda vendége volt, aki Vilmányi Benettel, Paár Julcsival, Víg Mihállyal és Péterfy Borival tömegeket vonzott a hangulatos Kovácsműhelybe.
Jelen volt a Hagyományok Háza, a Magyar Nemzeti Múzeum, a Petőfi Irodalmi Múzeum, de idén is volt Pécsi Bölcsész Udvar… Felsorolhatatlan a sikeres programok sora, amelyekkel az Ördögkatlan újra bebizonyította, hogy a minőségi kultúrára igenis igény van. Háborúk és szekértáborok „kultúrharca” idején is képes az ember a „jobbik részével” a másik felé fordulni, hogy aztán azon a bizonyos záróesten sok ezren üvöltsék együtt boldogan és szabadon a Törőcsik Maritól kölcsönzött katlan-jelszót: „Nem vagyunk normálisak!” (fotó: Barabás Lőrincz)
