Közmagyar című saját darabját rendezi Balogh Robert a Pécsi Harmadik Színházban, az ősbemutatót március 10-én tartják.
Az első jelenetben egy országgyűlési képviselőválasztás kellős közepébe csöppen a néző, ahol a számítógépes rendszer túlterheléses támadása miatt épp szünetel a szavazás. Ám a városrészi tévéstáb sztárriportere addig sem lazsál, mert hír az kell. Alkalmi interjúalanyai pedig beszélni kezdenek…
Balogh Robert íróként több műfajban is alkot, regényeket, drámákat, meséket ír. Most egy rendhagyó produkció létrehozásán dolgozik: a saját darabját állítja színpadra. Pontosabban: egy aulába. Még pontosabban: a Pécsi Harmadik Színház közönségfogadó terébe. Ettől lesz formabontó és különleges a Közmagyar előadása, meg mástól is.
- Mindig is jellemző volt rám, hogy a fülemből éltem. Azaz ha verbális agresszióba, nyelvi indulatkitörésbe vagy hülyeségbe botlottam, azt leírtam és félretettem, s alkalomadtán valamelyik regényembe épült be; de az is előfordult, hogy fölkértek egy beszéd megtartására, és abba szivárgott bele – ad hangot Balogh Robert annak, miként jönnek szinte házhoz az ötletek, szolgálnak a művei alapanyagául. – A Közmagyar esetében is ez történt. Az első karantén idején a neten szörfölgetve rábukkantam évtizedes, vírusként terjedő videókra. Közügyekről kérdeztek végtelenül egyszerű, aluliskolázott embereket, ki-ki a maga szintjén igyekezett válaszolni a riporternek. Pár perc nevetés után belém hasított a gondolat: ez igazi színházi szituáció! Tele van humorral, szeretettel és fájdalommal. Megmutatkozik, miként szűrődik be a politika a társadalomban, milyen indulatokat gerjeszt. Az is, hogy milyen a társadalmi egyenlőtlenség. És miként csúszik félre egy gondolat. Milyen, ha az összeesküvés-elméletekből magyarázzuk a világot, vagy ha politikai pletykákat sugdosunk a fülekbe?
A Pécsi Harmadik Színház új produkcióját a színház előcsarnokában mutatják be, éppen ott - lévén az épület a város hivatalos szavazóköre - mint ahogy az elmúlt választások idején is, idén április 3-án az uránvárosiak ismét leadják voksukat, Az író-rendező hangsúlyozza: a produkció rendhagyó volta abból is ered, hogy nem lesz jól elhatárolható nézőtér, sem színpad. A közönség térben is együtt létezhet a produkcióval, a színészekkel: utánuk mehet, közelebb léphet hozzájuk, vagy épp megfordulhat, ha a háta mögött bukkan fel valamelyikük. Akik mindenképpen leülnének, kivetítőkön kísérhetik az eseményeket. Ez egy szabad előadás lesz. Gondolatilag is.
- Kioldottam kicsit a szájzárat – vallja Balogh Robert. – Belesűrítettem a dialógusokba az elmúlt másfél évtized politikai lövészárkai szlengjét, pletykáit, álhíreit. Megeshet, hogy lesz olyan néző, aki fölháborodik ezen, s ne adj isten, távozik is. Sajnálni fogom, de megértem. Sokszor jut eszembe a Svejk egyik tételmondata, mikor a címszereplő először járt lövészárokban: „Ne lőjetek, hiszen itt is emberek vannak!” Bízom benne, hogy érzelmileg telítődik a közönség, miközben rengeteget nevet, néha sír, örül és kárörvend, időnként elszégyelli magát, mert ráismer valakire, akár önmagára, a szüleire, a szomszédjára...
Az indulatok feloldásában a kiváló muzsikus, Rozs Tamás komponálta kórusmű lesz a segítségünkre. Tisztelettel kéri a szerző, rendező a nézőket: legyenek játszótársaik ebben a másfél órában!