Az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai  Bizottság megállapodásra jutott a közös agrárpolitika 2013 utáni időszakáról, a bevezetésre kerülő reformokról.

Dacian Cioloş, a mezőgazdasággal és a vidékfejlesztéssel foglalkozó európai biztos, a megállapodással kapcsolatban elmondta, nagyon örül a megállapodásnak, amely a 2010 tavaszán lefolytatott nyilvános vita során megfogalmazott lakossági elvárások figyelembevételével új irányt jelöl ki a közös agrárpolitikában.

Kitért arra is, ez a megállapodás mélyreható változásokat fog eredményezni, ugyanis  igazságosabbá és környezetbarátabbá teszi a közvetlen kifizetések rendszerét, megszilárdítja a mezőgazdasági termelők helyzetét az élelmiszer-ellátási láncban, valamint hatékonyabbá és átláthatóbbá  teszni a közös agrárpolitikát.

Hangsúlyozta, ezek a döntések fontos elemét képezik annak az összehangolt uniós fellépésnek, amely az élelmezésbiztonság és az éghajlatváltozás terén jelentkező kihívásokat hivatott kezelni, valamint a vidéki területek fejlődésének és a foglalkoztatásának előmozdítását célozza meg. A közös agrárpolitika erőteljesen hozzájárul majd a fenntartható, intelligens és inkluzív növekedés globális céljának valóra váltásához.

A közvetlen kifizetések méltányosabbak lesznek, ami a rendelkezésre álló forrásoknak a tagállamok, a régiók és a mezőgazdasági termelők közötti elosztását illeti. Vége lesz a „hagyományos referenciák” elavult rendszerének.

A közös agrárpolitikára szánt költségvetési források elosztásánál kiemelt helyen szerepel, hogy  egyetlen tagállam se részesüljön az uniós átlag 75 százalékánál kevesebb forrásban, amit 2019-ig kell megvalósítani.  E mellett ugyanazon tagállamon, vagy régión belül az egyes termelőüzemeknek nyújtott támogatások mértékében megfigyelhető  jelenlegi különbségek is csökkenni fognak. A hektáronkénti támogatás 2019-ig el kell, hogy érje az ugyanabban az adminisztratív vagy mezőgazdasági övezetben folyósított támogatások átlagának 60 százalékát. A tagállamok dönthetnek úgy, hogy a gazdaságok „első hektárainak” nagyobb összeget juttatnak, ami a kis- és közepes méretű mezőgazdasági üzemeknek kedvez. Ami az új tagállamokat illeti, az egységes területalapú támogatási rendszer (SAPS) 2020-ig hatályban maradhat.

A jövőben csakis az aktív mezőgazdasági termelők részesülhetnek jövedelemtámogatásban. Az unió jelentős mértékben ösztönözni majd a fiatal gazdálkodók elindítását. Ennek az elképzelésnek a részét képezi az az intézkedés, amely szerint a fiatal mezőgazdasági termelők az első öt évben 25 százalékos támogatás-kiegészítést kapnak az összes tagállamban. Ez a támogatás a fiatal gazdálkodók által végrehajtott beruházást elősegítő, már hatályban lévő intézkedést egészíti ki.

Mind e mellett a tagállamoknak lehetőségük lesz arra is, hogy fokozottan támogassák a kedvezőtlen helyzetű térségeket. Termeléstől függő támogatás lesz adható meghatározott mezőgazdasági termékek esetében. Így például a növényi eredetű fehérjék esetében a termeléstől függő támogatás mértéke 2 százalék lesz. Ennek az intézkedésnek a célja, hogy az EU ne függjön nagymértékben az importáruktól.
Az európai mezőgazdaság piaci orientációjának javítását célzó intézkedések révén új eszközök állnak majd a mezőgazdasági termelők rendelkezésére, amelyek megteremtik a feltételét annak, hogy az élelmiszer-ellátási lánc fontos szereplőiként működjenek közre.
Egyes szektorokban  - tej, marhahús, olívaolaj, gabonafélék - új konkrét versenyjogi szabályok lépnek hatályba, amelyek ösztönzőleg fognak hatni az érintett szakmai és szakmaközi szervezetek tevékenységére. E szervezetek tagjaik nevében értékesítési szerződések megkötését készíthetik elő, javítva ezáltal a hatékonyságot.

A cukorra kivetett kvóták 2017-ben megszűnik, s egyúttal – kötelező szerződések és szakmaközi megállapodások alapján – szilárdabb szervezeti alapokra helyeződik a cukortermelő ágazat. A borágazati telepítési jog rendszerét 2016-tól a telepítési engedélyek új – az ágazati szereplőket nagyobb mértékben bevonó – dinamikus rendszere váltja fel, ami 2030-ig lesz hatályban, és a telepítésre vonatkozó éves korlátot a szőlőültetvény 1 százalékában határozzák meg.

E mellett új válságkezelő eszközök bevezetésére  is sor kerül. Egyebek mellett az Európai  Bizottság ideiglenesen engedélyezheti, hogy a gazdálkodók kezeljék a forgalomba hozott mennyiségeket. Az unió válságtartalékot hoz létre, amelyet általános szükséghelyzeti záradékkal lát el.

Az összes tagállam, terület és gazdálkodó a jövőben köteles lesz részt vállalni az éghajlatváltozás elleni küzdelem és a fenntarthatóság kihívásainak kezelésében. Ennek eszközei egyszerű és bizonyítottan kedvező hatású intézkedések lesznek. Az unió e cél elérése érdekében 2014 és 2020 között több mint 100 milliárd euróval segíti a mezőgazdasági termelőket, hogy felülkerekedjen a talaj- és a vízminőség, a biológiai sokféleség és az éghajlatváltozás terén jelentkező kihívásokon.

Az unió a közvetlen kifizetések 30 százalékát a jövőben attól teszi függővé, hogy a gazdálkodó megvalósítja-e a környezet védelmét szolgáló három intézkedést, nevezetesen: a növénytermesztés diverzifikálását, az állandó gyepterületek fenntartását, az ökológiai szempontból fontos területek 5, majd 7 százalékának  megőrzését 2018-tól.

A  vidékfejlesztési programok költségvetésének legalább 30 százalékát agrár-környezetvédelmi intézkedésekre, az ökológiai gazdálkodás támogatására vagy környezetbarát beruházási projektek vagy innovációs intézkedések finanszírozására kell fordítani.
Az unió szigorítani fogja az agrár-környezetvédelmi intézkedéseket, amelyeknek mostantól ki kell egészíteniük a „kizöldítés” keretében támogatott tevékenységeket. A környezetvédelem szempontjából ezek a programok várhatóan ambiciózusabbak és hatékonyabbak lesznek, valamint segítségükkel  elkerülhető lesz a kétszeres finanszírozás.

A közös agrárpolitika eszközei lehetővé teszik mindegyik uniós tagállamnak, hogy hatékonyan és rugalmasan megvalósítsa a közös célkitűzéseket, szem előtt tartva a 28 tagállam közötti különbségeket. Ennek érdekében megkétszereződnek a kutatást, az innovációt és az ismeretek megosztását célzó finanszírozási eszközök. A vidékfejlesztési programok jobban illeszkednek majd a többi európai alaphoz, és az intézkedéseket tengelyek köré csoportosító megközelítést rugalmasabb, a nemzeti és regionális sajátosságokhoz jobban alkalmazkodó stratégiai közelítésmód fogja felváltani. A tagállamok igény esetén egyszerűsített támogatási rendszert alkalmazhatnak a kistermelők megsegítése érdekében. A közös agrárpolitika keretében nyújtott összes támogatást nyilvánosságra kell majd hozni, kivéve a kistermelőknek kifizetett alacsony összegeket.

Az összes reformintézkedés 2014. január 1-jén lép hatályba, kivéve a közvetlen kifizetések új rendszerét  - „zöld” kifizetések, a fiatal gazdálkodók kiegészítő támogatása  - , ami 2015-től lesz érvényben, hogy a tagállamoknak elegendő idejük legyen megfelelő módon tájékoztatni a mezőgazdasági termelőket a megújult közös agrárpolitikáról és a változásoknak megfelelően legyen idejük  átalakítani agrárinformatikai rendszereiket.