Keserü Ilona és Kun Fruzsina közös kiállítása lesz látható Pécsen a Janus Pannonius Múzeum Múzeum Galériájában.

A két alkotó kapcsolata hosszú évtizedekre nyúlik vissza, e mostani kiállítás pedig a két életmű közötti kötelék néhány elemére irányítja rá a figyelmet, arra hogy Keserü Ilona sokszínű életműve hogyan inspirálta Kun Fruzsina alkotói munkásságát. A művek a belső szférákba, lírai dimenziókba vagy éppen a szem mögötti tartományokba vezetik a látogatót..

Két nő, két izgalmas festőművész, akiket ugyan generációk választanak el egymástól, mégis számos szálon kapcsolódnak egymással. Mindketten pécsiek, mindkettejük számára fontos igazodási pontot jelent Martyn Ferenc, mindkettejük műveiben egyfajta „gömbölyded” világ ölt testet. Hullámokból, íves formákból, csepp alakú motívumokból, gubancokból formálódó univerzumokat hoznak létre, amelyek belső szférákba, lírai dimenziókba vagy éppen a szem mögötti tartományokba vezetik a művészet kedvelőket. Láthatóvá teszik a láthatatlant.

Mindkét művészt foglalkoztatja a látvány mibenléte, a láthatóság kérdése. Keserü Ilona Utóképek sorozatán a lecsukott szemhéjak mögött az empirikus látvány vibráló utóvilága tárul fel. A befelé forduló tekintet fénnyel telített képei a testhatárok képlékenységéről, a kontúrjainak bizonytalanságáról, a végtelenségükről mesélnek. Keserü Utóképek sorozatában a tárgyi világ tünékenysége tételeződik, a vibráló kontúrok érzéki tapasztalattá, érzetté puhítják a konkrét valót, miközben bizonyítják, hogy csukott szemmel is lehet látni, hogy bár a külső világ lehet szűk és lehatárolt, a belső mégis tág és végtelen.

Kun Fruzsinát a nem látás, a nem tisztán látás érzésének képi megjelenítése foglalkoztatja. „Egy ambivalens érzés, megnyugtató, mégis izgalmas, mint amikor gyerekként lufiba fúrtam az arcom, ami kápráztató, színes, homályos és egyben fullasztó burok. Ugyanezzel az érzéssel találkoztam egy novemberi napon, amikor a kutyámmal a Duna-parton jártam. Annyira sűrű volt a köd, hogy egészen közel kellett mennünk a folyóhoz, hogy láthassuk, hol kezdődik a víz, de a túlpart sehol sem látszott. Ekkortól kezdtem festeni azt, amit ott nem láttam, a túlpartot, amint tükröződik a vízben”.

Nem látunk mindent, mondják Kun Fruzsina képei, amit látunk, az pedig nem minden, szólnak Keserü Ilona festményei, miközben, ha végignézünk e tereken, akkor különféle tájak tűnnek fel a szemünk előtt, amelyek olykor valószerűnek, máskor különösnek, olykor pedig szürreálisnak hatnak.

Keserü Ilona az évtizedek óta jelen levő, időszakosan fel-feltűnő alapmotívumaiból, például a két ponton befűződő hullámvonalból vagy a gubancból olykor letisztult, halkan hömpölygő, máskor szenvedélyesen kavargó, hemzsegő világokat komponál, a sokszor ismételt színekkel, vibráló kolorittal tündöklő látványokat hoz létre.

Kun Fruzsina tájait gyakran egy éles horizont dominálja, ami egyszerre elválasztja a kép két síkját, miközben tükrözi is azokat. A vonal, ami elválasztja a látszatot a valóságtól, a belső univerzumot a külső realitástól.

Mindkét alkotó előszeretettel él a motívumismétlés eszközével, a formákat olykor duplikálják, máskor tükrözik, de gyakran hosszanti irányban, kvázi mantraszerűen építik azokat kompozícióvá. Keserü Ilonánál a szív alakú sírkövekből eredeztethető ívelt formák olykor hierarchikusan épülnek egymásra, máskor mellérendelően sorolja őket, olykor rétegzi.

A rétegzettség Kun Fruzsina műveinek is fontos sajátossága, a dobozképein az egymásra kerülő pauszlayerek az alsó látványokat egyre inkább elmosódottá, bizonytalanná és hozzáférhetetlenné teszik, míg a festményeken megjelenő rétegek különféle szférákat tételeznek fel. Nem látunk mindent, de a képeken olyan rések és lyukak vannak, amelyek kukucskálóként hatnak, és szinte kényszerítenek, hogy voyeurré váljunk. Kapuk, amelyeken keresztül egy másik világ vagy dimenzió nyílik meg a számunkra, ahová azonban nem tudunk igazán belépni.

A mostani kiállításon vibráló, foszforeszkáló, tündöklő és intenzív látványok tárulnak a befogadó elé. Friss gesztusok, a rátalálás és megismerés öröme, a szenvedély és vágyakozás képei ezek, amelyekben a művészi ösztön és a tudatosság különös egyensúlyokat hoz létre. A kompozíciók zsigeriek, fontos jellemzőjük a közelítés, az érintés, a gubanc, valamint a természet törvényeihez simuló folyamatosság, hullámzás és áramlás.

Kísérő rendezvények:

A Múzeumutca Plusz keretében augusztus 18. (vasárnap) este hat órakor
Tarján Zsófi, a Honeybeast énekesnője szubjektív tárlatvezetést tart Keserü Ilona és Kun Fruzsina időszaki kiállításában. Moderál: Kocsis Katica kurátor, esztéta.

A tárlat finisszázsát augusztus 31-én (szerda) rendezik, amelyen este hatkor meglepetés tárlatvezetést tartanak, valamint hét órakor fellép a  Delvin együttes.