Rudi vagyok Pécsről, egy magyar városból, szia Nick!
Magyarul írom neked ezt a képzelt levelet. Hogy miért? Ennek van két olyan egyszerű oka, hogy egyrészt a saját anyanyelvemen könnyebben fejezem ki magam, másrészt pedig szeretném, ha azok is megtudnák, mennyire nem vagy sportember, akik amúgy a tenisz világában történteket nem követik.
Ez utóbbi csoport kedvéért mondjuk már el, mit műveltél egy kanadai ATP 1000-es tenisztornán. A verseny harmadik fordulójában a svájci Stanislas Wawrinkával találkoztál, a meccsen pedig hoztad a szokásos tenyérbe mászó, provokatív viselkedési formád, ami annyira hozzád nőtt, mint a kezeid a törzsed két oldalához. Wawrinka amúgy arról híres, hogy nagyon könnyen ki lehet hozni ez által a sodrából. Integettél, beszóltál neki, zavartad, amikor ő adogatott. A második szett közepén svájci vetélytársad megunta a műsorodat, Nick! Oda is szólt neked, hogy ezt sürgősen be kéne fejezni és a teniszezéssel foglalkozni, elvégre te nem azért kapod a pénzt, amiért a meccsedet közvetítő televíziók kommentátorai. Neked játszanod kéne, Nick! Wawrinka ezért mondta, hogy tedd a dolgod.
Ezt követően, egy térfélcsere alkalmával következett az, ami miatt én, az egyszerű sportújságíró megvetlek, Nick. Beszóltál az ellenfelednek, méghozzá minden elképzelhető morális határt átlépve. Azt mondtad neki: „Thanasi Kokkinakis megdöntötte a csajodat! Sajnálom, hogy tőlem kell megtudnod, haver!”
Mielőtt folytatnám, elmagyarázom a laikusoknak: Thanasi Kokkinakis egy másik görög származású ausztrál teniszező, elvileg barátok Kyrgios-szal. Szerdáig ezt mindenképp el lehetett rólatok mondani. Ma már ezt nehezen tudom elképzelni. Ugyanis te, Nick, megalázó helyzetbe hoztad azt az embert, aki addig, amíg ki nem préselted magadból a fent idézett szavakat, a barátod volt. Szegény Kokkinakis most magyarázkodhat miattad. Egyébként tudjuk jól, hogy Wawrinka elvált előző feleségétől. A barátnő, akiről beszéltél nem más, mint a 19 éves fiatal horvát teniszező, Donna Vekic, aki nagyjából veled egykorú, Nick!
A burkoltan megfogalmazott vádat az egész világ hallotta, mert mindezt egy zajmikrofon egy méteres körzetében mondtad el. Ezzel aláztál meg egy kétszeres Grand Slam győztest és a környezetét. Nem volt valami férfias cselekedet. Apropó, férfiasság! Ezt követően, nem sokkal később Wawrinka úgy döntött, feladja az ellened vívott csatát, ezzel te jutottál a következő körbe. Körülbelül másfél órát játszottál. Érdemi játékot alig mutatva fel, ellenfeled lelki világába gázolva nyertél teniszmeccset. Ezzel átlépted a Rubicont. Ahogy hírlik – és itt jön képbe a férfiasság – a meccs után, elmenekültél a helyszínről, Nick!
Nem vártad meg az öltözőben az érthetően feldúlt lelkiállapotú Wawrinkát. Az ellenfeledet, aki a történtek után teljes joggal szerette volna rajtad számon kérni a történteket. Nick, minden erkölcsi határt átlépve viselkedtél szerdán a pályán, majd menekülni kezdtél és ahelyett, hogy félrehívtad volna a megsértett ellenfelet megbeszélni ezt a nem is olyan kicsi affért, a facebook oldaladra feltettél egy bocsánatkérő közleményt, amelyre ötezer rajongód közül 4999 úgy reagált, hogy ha bármelyikük Wawrinka lenne, nem fogadná el a bocsánatkérést. A bajt csak tetézte édesanyád és az ügyvéd végzettségű (!!!) testvéred reagálása az esetre.
Az édesanyád a twitteren valami olyasmit írt, hogy mielőtt bárki, birka módjára elítélne téged, inkább annak kellene utána nézni, hogy Kokkinakis folytatott vagy sem szexuális viszonyt Donna Vekic-csel. A bátyád pedig azt üzente Wawrinkának, hogy szerencséje van, amiért ő nem volt ott az eset helyszínén! Képzeld, Nick! A testvéred el nem ítélhető módon minősítette azt az embert, akit te megsértettél, pedig inkább hallgatnia kellett volna ezek után.
Mindenesetre az biztos számomra, hogy a történtek után nyugodt szívvel mondhatom: nyerhetsz te akármennyi rangos trófeát a jövőben a teniszpályán, az én szememben te soha nem leszel akkora tekintély, mint másokéban a szintén egykor sokat balhézó Jimmy Connors vagy John McEnroe. Nálam kiírtad magad a szalonképes, komolyan vehető sportolók közül.
Végezetül lennek egy jó tanácsom a Kyrgios-család felé! Pakoljanak össze ausztráliai otthonukban, üljenek fel egy Athén felé induló repülőre, s Görögországban telepedjenek le az egyik szigeten egy kis tisztára meszelt parasztházban. Nick, ott keress egy szöget, verd be a falba, akaszd rá a teniszütőd, nem való neked a teniszpálya meg a tenisz!
Ezt a hosszúra nyúlt, képzelt levelet nem fogom lefordítani neked angolra. Macerás is lenne, meg hát igazából nem is akarom én ezt neked elküldeni. De az olvasóim, akik nem járatosak a tenisz világában, mostantól kezdve tudni fogják, milyen messze vagy te erkölcsileg az igazi sportolóktól.
Búcsúzom tőled, Nick! Így is több szót vesztegettem rád, mint amennyit kellett volna. Ég veled!
(Haász Rudolf)
