Meghalt Göncz Árpád, akit egy egész nemzet tisztelt olyan időkben, amikor még sokkal többet jelentett a politikai tisztesség.
- Ha valamikor tudni fogom, hogy valóban író vagyok-e, az akkor lesz, ha látom, hogy ezek a drámák valóban egy adott történelmi korszak mindenkor aktuális mondanivalóját tükrözik. A magánéletbe ágyazva szólnak történelemről, vagy a történelembe ágyazva magánéletről, mivel mindegyik mérlegszerkezetű, mind a két félnek igaza van, és a néző dolga, hogy eldöntse, kinek van igazán? Netán mindkettőnek? – vallotta Göncz Árpád.
Vészterhes időkben, 1922–ben született Budapesten egy kispolgári családban. Általános és középiskoláit a fővárosban végezte, majd 1939-ben leérettségizett a Werbőczy István Reálgimnáziumban. Fiatalon a jog területe kezdte érdekelni, így Horthy Magyarországán, a Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karán szerzett diplomát a háború legpusztítóbb évében, 1944-ben.
Már az egyetem alatt 1939-től megkezdte jogi tevékenységét, és 1946-ig az Országos Földhitelintézetben tisztviselőként, majd jogászként dolgozott. A háború alatt a miniszterelnök szellemi-politikai örökségét vállaló Teleki Pál Munkaközösség tagja, s kapcsolatban állt baloldali, főként a népi írók eszmei befolyása alatt álló értelmiségi csoportokkal. 1944-ben, az ország német megszállása idején, ifjúsági vonalon bekapcsolódott az ellenállási mozgalomba, és a Magyar Diákok Szabadságfrontja Táncsics Mihály Zászlóalja tagjaként részt vett a fegyveres ellenállásban, 1944 karácsonyán a csendőrök rá is lőttek.
Mivel egyetemi felmentéssel rendelkezett, így csak a világháború végén kapott behívót. Heves megyében kellett volna szolgálnia, de egységét Németországba vezényelték, és neki a háború utolsó hónapjainak zűrzavarában sikerült hazaszöknie.
Később a háború után, 1945-ben újra érdekelni kezdte a politika és belépett a Független Kisgazdapártba, ahol először az ifjúsági szervezet elnöke és a Nemzedék című lap szerkesztője lett. A párt feloszlatásáig parlamenti titkárrá, majd főtitkárrá vált. Ezekben az években, pontosabban 1946-ban kötött házasságot Göntér Mária Zsuzsannával, aki szociális munkásként dolgozott. Gyermekeik – Kinga, Benedek, Annamária és Dániel – 1947 és 1956 közt születtek.
A párt megszűnését követően kénytelen volt szakmunkás állásokat vállalni, majd 1952-től négy évig a Gödöllői Agrártudományi Egyetemre járt. Később 1956-ban tevékeny részese lett a forradalomnak, és a Magyar Parasztszövetségben dolgozott, november 4-e után pedig részt vett a Magyar Demokratikus Függetlenségi Mozgalom által benyújtott memorandumok elkészítésében. A forradalom leverése után is megpróbált politikailag aktív maradni és 1957-ben segített Nagy Imre egyik kéziratának külföldre juttatásában. Tevékenységére azonban felfigyelt az állambiztonsági hivatal és az 1956-os eseményekben való részvételéért 1957 májusában letartóztatták. Alig valamivel később, 1958. augusztus 2-án a Bibó-per vádlottjaként életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték.
A börtönévek alatt tanult meg tökéletesen angolul. Ötévnyi raboskodás után szabadult részben a Kádár által meghirdetett 1963-as általános amnesztia révén, de egyéni kegyelemmel 1963 június 19-én. (Az 1989: XXXVI. tc. alapján ítéletét semmissé nyilvánították.) Ám eredeti hivatásaival, a joggal, az írással és a politikával nem foglalkozhatott. A Veszprémi Nehézvegyipari Kutatóintézet szakfordítója lett, majd a Talajjavító Vállalathoz került. Munkája mellett megpróbálta befejezni Gödöllőn az utolsó egyetemi évet, de politikai okokból (főleg múltja miatt) kizárták. Végül 1965-től, 43 éves korától kezdve szabadfoglalkozású író, műfordító lett belőle. A "békésnek" tekinthető 1970-es és 1980-as években - melynek során a Kádár-rendszer végig "békén hagyta" - alkotta legkiválóbb műveit. Ekkoriban, írta meg a "Sarusok" című történelmi kisregényét, mely az 1400-as évek középkori Magyarországán játszódik Sopronban és a valdens eretnekek hányattatott sorsát mutatja be. A regény 1974-ben jelent meg a Magvető kiadásában
Később, 1980-ban született meg tollából a "Találkozások" című novellagyűjtemény. Közben 1984-ben részt vett a kétkötetes és először szamizdatként megjelent Bibó-emlékkönyv megírásában, tisztelegvén a térség egyik legjelentősebb politikai gondolkodója, államférfija, személyes barátja előtt.
A rendszerváltás éveiben újra aktivizálódott, és 1988–ban, már 66 évesen a Szabad Demokraták Szövetségének egyik alapító tagja lett, és először a párt ügyvivőjeként, majd az Országos Tanács Tagjaként segítette a szervezet működését. Megbecsültsége és elismertsége révén lett előbb a Történelmi Igazságtétel Bizottság alapító tagja, később alelnöke, majd 1989-től az Emberi Jogok Ligája budapesti tagozatának elnöki székét is felajánlották neki. Személye és munkássága igazi országos ismertséget 1989–ben kapott, amikor a Magyar Írószövetség elnökévé, majd tiszteletbeli elnökévé választották.
A magyar országgyűlésnek 1990 májusától lett tagja, majd 1990. május és augusztus között az Országgyűlés elnökévé választották. Politikai pályájának csúcsára is 1990-ben ért, amikor május 2-ától augusztus 3-áig Magyarország ideiglenes köztársasági elnöke lehetett. Később, 1990. augusztus 3-án - Antall József és Tölgyessy Péter, az MDF és az SZDSZ vezetői között megszületett kompromisszum értelmében - megválasztották a Magyar Köztársaság elnökének.
Országgyűlési mandátumáról lemondott, párttagságát szüneteltette. Majd 1995-ben újabb ötéves időszakra bizalmat szavaztak neki, posztját 2000. augusztus 3-áig töltötte be. Visszavonulása után 2000-ben Budapest díszpolgárává avatták.
Gyermekei: Kinga (1947-), orvos-pszichiáter, 2002 májusától az Egészségügyi Minisztérium szociális ügyekért felelős politikai államtitkára, Benedek (1951-), vízépítő mérnök, Annamária (1954-), kertépítő mérnök és Dániel (1956-), orvos-pszichiáter.
Kitüntetései:
• A Művészeti Alap irodalmi díja (1980)
• József Attila-díj (1983)
• Wheatland-díj (1989) az angol művek fordításaiért
• Albert Schweitzer-díj (1991)
• Paul Harris-díj (1991)
• Premio Mediterraneo (1991)
• Ferenczi György-emlékplakett (1996)
• Josef Bech-díj (1998)
• Giorgo La Pira-díj (1998)
Egyéb elismerései:
• 1995-ben megkapta a NOB Olimpiai Érdemrend arany fokozatát
• 1997-ben a Francia Becsületrend lovagja lett.
• 2002-ben megkapta a Nagy Imre-érdemrendet,
• 2009-ben pedig Húszéves a Köztársaság Díjjal jutalmazták
• 1994 óta a Magyar PEN Club tiszteletbeli elnöke
• 2002 óta a Magyar Tolkien Társaság tiszteletbeli elnöke.
Művei:
• Regényei: Sarusok (Magvető, 1974); Ulpius-ház,(2003), Találkozások (Magvető, 1980; Ulpius-ház, 2001), Hazaérkezés (Pátria könyvek, 1991)
• Színművei: Magyar Médeia (monodráma, Magvető, 1976), Rácsok (Magvető, 1979), Mérleg; Pesszimista komédia; Perszephoné; Sarusok (6 dráma) (Magvető, 1990)
• Róla írt életrajz: Dae Soon Kim: Göncz Árpád - Politikai életrajz (Scolar kiadó, 2012)
• Nevéhez fűződik J. R. R. Tolkien Magyarországon 1981-ben kiadott A Gyűrűk Ura című könyve fordításának befejezése
• Szintén ő a fordítója a következőknek: Malcolm Lowry A vulkán alatt, Colleen McCullough Tövismadarak, Arthur C. Clarke 2001: Űrodüsszeia, Agatha Christie N vagy M, Mary Shelley Frankenstein vagy a modern Prométheusz, William Makepeace Thackeray Pendennis története című művének, továbbá William Golding (például A torony, A piramis, Beavatás), John Updike (például a Nyúlketrec, Nyúlháj, A kentaur, A farm, Eastwicki boszorkányok), Thomas Wolfe (Az időről és a folyóról), William Faulkner (Sartoris, Példabeszéd, Fiam, Absolon!, A hang és a téboly), Ernest Hemingway (Vándorünnep, A folyón át a fák közé, Szigetek az Áramlatban), William Styron (Feküdj le sötétben, Nat Turner vallomásai) regényeinek, valamint Peter Shaffer Equus című drámáját
(Harmat Árpád Péter)
