Két hét szünetet követően folytatódik Kanadában a Forma-1-es világbajnoki pontvadászat. A pályát egy szigeten, az 1976-os olimpia egykori helyszíne, az evezős pályája mellett alakították ki. Egy kör hossza 4361 méter a versenytáv 70 kör lesz, ami 305,27 kilométert jelent. A szervezők két egymást követő előzési zónát jelöltek itt ki egy érzékelési ponttal, amely majd a 9-es kanyar előtt lesz, így ha ott valaki 1 másodpercen belül tud lenni az előtte haladóhoz képest, akkor mindkét zónában, hátsó hosszú egyenesben és az azt követő célegyenesben is nyithatja versenyautója hátsó vezetőszárnyát.

 

A gumikat szállító Pirelli erre a pályára is a sárga jelölésű lágy illetve a pirossal jelölt szuper-lágy abroncsokat küldi, méghozzá azért, mert a pálya felülete nem veszi annyira igénybe a gumikat, mint azt az év korábbi szakaszában tapasztalhattuk. A kanadai meteorológia szerint a hétvégén 20-24 fokos levegőhőmérsékletre és kellemes, napos, nyári időre számíthatnak a pilóták és a mérnökök, tehát szombaton és vasárnap nem kell esőre számítani. A finom felületű aszfalt hőmérséklete ennek megfelelően 30-40 fok körül alakulhat.

 

Mivel a pálya nagyrészt sikánokból és egyenesekből áll és kevés a vonalvezetésben a viszonylag lassú kanyar, ezért olyan helyekből sincs sok rajta, amelyeket nagyon fontosnak nevezhetnénk egy kör megtétele szempontjából. Egészen pontosan 4 ilyen helyről beszélhetünk, melyek közül hagyományosan az 1-es és a 2-es kanyar kombinációja az első. Az 1-es fordulót viszonylag könnyű bevenni, ám a 2-es egy olyan lassú kanyar, amelynek ideális ívéről könnyű lecsúszni, ezzel pedig rengeteg időt és sebességet veszíthet a versenyző. Ráadásul még szűk is ez a kanyar, ez a tény pedig nagy körültekintést igényel, különösen a rajtnál, ahol nem ritka a koccanásos baleset. Ha csak az elmúlt 10 évet nézzük, nem is egy rajtbaleset történt már az első két kanyarban. 

 

Nagyon fontos, hogy jó tempóval érkezzenek a pilóták a 3-as és a 4-es kanyar alkotta sikánhoz, amit aztán minél szűkebben kell venni, közel kell maradni a rázókövekhez annak érdekében, hogy ne vesszen el sok sebesség ebben a kanyarban. A feladatot nehezíti, hogy a 4-es kanyar kijárata a jobboldali, külső ív mellett található fal felé lejt, ezért megszokott jelenség, hogy az ott áthaladó versenyzők érintőre veszik a falat, vagy odacsapják valamelyik jobboldali kereket. Ebből keletkezhetnek aztán olyan sérülések az autókon, mint például a jobboldali felfüggesztés törése.

 

A pálya harmadik legfontosabb része a 10-es, célegyenesre visszafordító kanyar. Ez az állítás már csak azért is megállja a helyét, mert ezt követően kezdődik az első DRS-zóna, ahol ugye a legfontosabb a minél nagyobb sebesség elérése az előzéshez. Ha a versenyző lecsúszik az ideális ívről vagy a kijáraton instabil a versenyautó, akkor úgy az időmérőn a jó kört, mint a versenyen az előzést el lehet felejteni.

Az első DRS-zóna végén elhelyezkedő, a 13-as és 14-es kanyarok alkotta sikán az összes közül a legfontosabb ezen a pályán, hiszen egyrészt könnyű elrontani, másrészt ezt követi a célegyenes, ahol szintén lehet majd a DRS-t használni. Ezt a sikánt a szervezők oly módon alakították át az idei futam előtt, hogy megmagasították a rázóköveket, mert a múltban rengetegen átvágták a célegyenes felé ezt a kanyart. A szervezők azt remélik, hogy mostantól kezdve erre nem lesz lehetőség. Fontos tudni, hogy ennek a kanyarnak a kijárata mellett található az a falrész, amelyet a sportági szleng csak úgy nevez, hogy „Bajnokok Fala”. Ez azért van így, mert a montreali aszfaltcsík e pontján nem egy világbajnok megcsúszott és a jobboldali falnak ütközött. Nos, a pályáról ennyit kell tudni, lássuk a hétvége fontosabb időpontjait! Ezek magyar idő szerint értendők!

 

A hétvége menetrendje:

 

Június 6. Szombat

16:00-17:00 – harmadik szabadedzés

19:00-20:00 – időmérő edzés

 

Június 7. Vasárnap:

20:00 – Futam

(Haász Rudolf)