Maga az írónő, Jókai Anna készítette el első 1968-ban 4447 címmel megjelent regényéneka színpadi változatát Fejünk felől a tetőt címmel.

A darab ősbemutatójára 1969-ben került sor a szolnoki Szigligeti Színházba.  Aztán az 1971-es zalaegerszegi premier után több mint négy évtizeden át sem fővárosi, sem vidéki teátrum nem tűzte műsorára egészen 2013-ig, amikor Ivancsics Ilona és Színtársai  nem mutatták be  Kőváry Katalin Jászai-díjas, Érdemes művész rendezésében. Ők azóta több mint félszáz alkalommal játszották országszerte. Előadásukat még Jókai Anna is láthatta, s elismerően beszélt róla, úgy érezte, műve a megírása óta nem veszített aktualitásából. Mint akkor elmondta, mellbevágó a szöveg, bár mai fejemmel talán irgalmasabb lennék a szereplőkhöz, de akkor épp el voltam keseredve, látva, milyen az élet, ami körülvesz minket.

Ivancsics Ilona szerint Jókai Anna műveinek ott kell lenniük a magyar színpadokon. Mint   a Szentendre.hu portálnak elmondta, a történet a múlt század 60-as éveiben játszódik Budapesten. Egy család története, melyben négy generáció lélegzik együtt, egy már szebb időket is látott józsefvárosi házban. Mindenki a saját  kicsinyes és fanyar világával van elfoglalva, hiába  élnek egy fedél alatt. A Ház a Család szimbóluma, amely recseg-ropog, de küzd a megmaradásért. A darab a ,fekete romantika és a fekete humor’ ötvözete, és remek színészi feladatot  nyújt művészeink számára.

A kritikusok egybehangzóan elismerik e méltatlanul ritkán játszott darab erényeit éppúgy, mint az előadás értékeit, emlékezetes színészi alakításait. Petővári Ágnes  többek között azt hangsúlyozza, hogy Kőváry Katalin rendezésében tökéletes arányban keverednek a humoros és az elmélyedést kívánó részek, nem mennek egymás rovására, és kiváltják azt a katartikus élményt, amit a közönség elvár, mert mindenkihez szól.

Balogh Tibor szerint  pedig, a rendező Jókai Anna ,spirituális realizmusában’ felfedezi és megmutatja a szereplők cselekedetei mögött rejtőző szándékokat, ösztöni rugókat, az eleve elrendelést: mindazt, amit egyszerű szóval személyes sorsnak (újmagyarul privát szféra) szoktunk mondani.

Erről a spirituális realizmusról, maga Jókai Anna így beszélt egy helyütt: - Mindig az foglalkoztatott, hogy van-e a fizikai világon felül olyan szellemi világ, amely megszenteli és értelmessé teszi az emberi életet. Úgy hiszem, hogy van; az életnek, a Földnek értelme van, én mindent ehhez viszonyítok. Ha ebből a szemszögből nézem, minden más színezetet kap, mint amikor valaki csak a matériából indul ki. Az okokat, a következményeket, a célokat egy magasabb szférában találom meg, és ezt hozom le a fizikai valóságba. Ezt nevezik spirituális realizmusnak. Egyszerre spirituális és mégis realizmus.

A Fejünk felől a tetőt  két alkalommal látható Baranya székhelyén a Pécsi Harmadik Színházban kedden és szerdán.