A bipoláris affektív zavar diagnózisának felállítása nem könnyű, sokszor évek telnek el, mire kiderül, hogy a beteg ebben szenved.
Nem könnyű, sokszor évek telnek el, mire kiderül, hogy a beteg bipoláris affektív zavarban szenved. Ennek oka, hogy a kórképnek több altípusa van, amelyekben a mániás és depressziós fázisok eltérő erősséggel és módon, és nem egyszer elmosódottan jelennek meg. Indokolt tehát a betegség minél részletesebb és pontosabb megismerése, miután hazánkban a népesség 5-6 százalékát, több százezer embert érint.
A Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központ Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikájának igazgatója, Tényi Tamás professzor és kutatócsoportja az elmúlt években több olyan új felfedezést tett, amelyek segíthetik a betegek könnyebb és gyorsabb diagnosztizálását.
A bipoláris betegség gyógyszeresen jól karbantartható, számos beteg esetében ez évtizedekig tartó tünetmentességet jelent. A több százezer érintett esetében azonban szép számmal lehetnek olyanok, akiket tévesen, gyakran csak depresszióval,vagy személyiségzavarral kezelnek. A bipoláris affektív zavar tünetegyüttese, kórlefolyása és kóreredete feltérképezése érdekében már az 1990-es évek óta folynak kutatásokat a pécsi egyetemen. Napjainkban a Nemzeti Idegtudományi Laboratóriumban többek között a betegségre jellemző, és amelyekannak biológiai lényegéhez, feltehetően genetikailag meghatározott jellegéhez kapcsoló markerek feltárásával foglalkoznak.
„Tudományos közleményünk 2017-ben jelent meg arról, hogy a minor fizikális anomáliák a bipoláris betegek esetében gyakoribbak, mint a normál populációban. Ezekből az apró, klinikailag és kozmetikailag is jelentéktelen eltérésekből a testen,amikből több mint ötvenet találtunk. Ilyen lehet például a dupla hajforgó, a szélesebb rés a nagylábujj és a második ujj között, vagy a kissé távolabb álló szemek. Ezek mind a korai agyfejlődés zavarára utalnak. Vizsgálataink rámutattak arra is, hogy a bipoláris betegek mentális képességei - hogy képesek megérteni az emberek szándékait és viselkedésük mozgatórugóit - is károsodtak, ami közvetlen kapcsolatban van az utalásos beszéd megértésével” - hangsúlyozta Tényi Tamás.
Kitért arra is, legfrissebb kutatásaik során novellaelemzési teszttel vizsgálták a mentalizációt bipoláris és egészséges emberek körében, ami skizofrén betegeknél már hasznosnak bizonyult. Ehhez Ernest Hemingway egy pár szakításáról szóló Valami véget ér című művét vették alapul, ami empátia mérésére különösen alkalmas, mivel az író sokszor tömör, nem teljesen világos vezetésű novellái az olvasó aktív mentalizáló, empatikus közreműködését teszi szükségessé, ami még a normál kontrollcsoport számára is kihívást jelent. A teszt segítségével a betegség enyhe fokban való megjelenésére is következtetni lehet.
A tesztet David Dodell-Feder angol-szász szerző alkalmazta először egészséges egyetemisták körében. A pécsi szakemberek az eljárást magyar nyelven adaptálták és validálták, és a világon elsőként használták pszichopatológiai célra. A skizofrén betegek után 2024-ben a bipolárisoknál is sikerült igazolniuk a mentalizációs zavart, és ennek ismerete nagyban hozzájárulhat a diagnózis könnyebb és gyorsabb felállításához.
Ugyancsak a klinikusok munkáját segítik - egyben a betegség genetikai meghatározottságára is utalnak - a tünetmentes hozzátartozókon végzett, új, funkcionális MRI-vizsgálatok, amelyek náluk is igazolták a rosszabb mentalizációs képességet és a minor fizikális anomáliák gyakoribb előfordulását, esetükben a magas szájpadot és a hosszanti talpbarázdát.
„Statisztikai adatok is mutatják, hogy a skizofrén és a bipoláris betegek nagyobb arányban követnek el öngyilkosságot, mint az átlagemberek, ezért ebben a témában is intenzív kutatások zajlanak. Klinikánk felvette a kapcsolatot egy New York-i professzorral, Igor Galynkerrel, aki kidolgozott egy skálát az öngyilkosság jelzésére, amit pilot-jelleggel bevezettünk klinikánkon is. Az amerikai kutató-csoporttal hamarosan megjelenik az első közös közleményünk, amiben a pécsi pilot-adatokat elemeztük, és azt találtuk, hogy ez a skála nagyon érzékenyen jelzi a szuicid veszélyt. Újdonsága, hogy szűrő jelleggel két dologra kérdez rá: érez-e az illető csapdába esettséget, illetve elborítják-e olyan gondolatok, amelyek ellen nem tud mit tenni. Ez a két bevezető kérdés nagy érzékenységgel és jó specifitással tudja elkülöníteni azokat, akik valóban veszélyben vannak. Tudományos eredményeink a klinikai közbeszédben is hasznosulnak, olyan fogalmakat használunk, amelyeket néhány éve még egyáltalán nem. A kutatások tehát elérték valódi hasznukat, mert részeivé váltak a mindennapi klinikai gyakorlatnak” -emeli ki Tényi Tamás professzor.
A kutatás az Innovációs és Technológiai Minisztérium Tématerületi Kiválósági Programjának Egészség alprogramja keretében zajlik, azzal a céllal, hogy feltárja az idegrendszer működésének és betegségeinek alapvető mechanizmusait, és új terápiás lehetőségeket fejlesszen.
