(jegyzetEgyelőre büntetlenül szórakozik a világgal a jövő januári, Katarban rendezendő férfi kézilabda világbajnokság kapcsán két arab ország.
Történt ugyanis, hogy Bahrein és az Egyesült Arab Emírségek csapata bejelentette, nem kíván indulni a tornán. Ez minket, magyarokat annyiban érint, hogy erre a hírre reagálva a Vetési Iván vezette Magyar Kézilabda Szövetség jelezte a Nemzetközi Kézilabda Szövetségnek (IHF), hogy a két megüresedett hely egyikére szeretnénk pályázni. Ha az előző világbajnokságon elért eredményünket nézzük, megállapíthatjuk, hogy reális esélyünk lenne, hogy a pályázatunkat elfogadják. Eddig minden rendben is volna.
Csakhogy most közölte a fent említett két arab ország sportági szakszövetsége, hogy meggondolták magukat, mégsem lépnének vissza. Ennek egyetlen nyilvánvaló oka, hogyha Bahrein és az Egyesült Arab Emirátusok csapata visszalépne, akkor nagyon komoly büntetésre számíthatna, joggal, hiszen a visszalépések alapjaiban forgatnák fel a teljes, világbajnokságon résztvevő mezőnyt, a csoportbeosztásokat újra kéne gondolni, ami óriási problémát jelentene az IHF Versenybizottságának. Bár mi, magyarok örülnénk az ölünkbe pottyant lehetőségnek, megköszönnénk és én egy szót nem írnék a világbajnoki részvétel eshetőségéről, azon sem lennék meglepve, ha mégsem utazhatna Talant Dusebajev csapata Dohába januárban.
Ennek egyik oka, hogy eredetileg sem kvalifikáltuk magunkat, következhetne tehát a magyar férfi kézilabda válogatott számára egy olyan téli időszak, amikor nyugodtan lehetne készülni a soron következő Európa bajnoki selejtezőkre az oroszok, a portugálok és az ukránok ellen. Ez azért lehet előnyös, mert mint kitalálhatták, új szövetségi kapitánya van Mocsai Lajos távozása után a válogatottnak, aki teljesen új felfogást, játékrendszert hozott a csapathoz, ennek begyakorlására időre lenne szükség. Ha nem utazhat a magyar csapat, vagy bármely más pályázó együttes és elfogadják az arab visszalépők visszalépésének visszavonásáról szóló javaslatot (Úristen! Micsoda mondat!), akkor ez azt is jelenthetné, hogy a világon bárki büntetlenül szórakozhat egy elvileg nagy presztízsű nemzetközi sportági szakszövetséggel. Ez pedig magának a kézilabda renoméjának nem tenne jót.
Ami a mieinket illeti: ha a magyar válogatott pályázatát elfogadják és a két visszalépőt elhajtanák holnap reggel a zavarosba, akkor a kézilabdázó fiaink a könnyebbik úton juthatnának ki a következő olimpiára. Ehhez tudomásom szerint elég lenne a legjobb nyolcban végezni a vb-n, Az Európa Bajnokságon viszont a csapatnak a legjobb négyben kellene lennie és ott is legalább az ezüstöt megszerezni, ami rettenetesen nehéz feladat, tudva, hogy az európai férfi kézilabda mezőny rettenetesen erős. Mindenesetre mi egy dolgot már biztosra vehetünk; az egész világ lélegzetvisszafojtva várja a Közép-európai idő szerinti holnap reggel 9 órát. Akkor eldől a kérdés egyszer és mindenkorra: Lehet-e büntetlenül szórakozni két roppant gazdag arab országnak az egész világ kézilabdázásával? Szerintem nem jó ötlet!
Haász Rudolf
