Az átadó ünnepségen az egyházi és a tudományos világ évszázados összefonódása előtt is tisztelegtek a megjelentek, valamint bemutatták az új püspökségi palackos borokat is.

A terület korábban a Pécsi Székeskáptalan tulajdonában volt és Mária-szőlő néven volt ismert. Főépületét a 19. század első felében emelték, alatta helyezkedik el a hatalmas, háromszor kétágú pince, ami eredetileg dézsmapince volt, ahol a káptalani uradalom borait tárolták. A pince  egyben őrzi annak az emlékét is, hogy a pécsi káptalan milyen meghatározó szerepet játszott a város gazdasági életében és építőművészetében.

A pince fölé emelt épületet pedig ma is, mint hajdanán, szőlő veszi körül. Az egykori püspökségi birtok területén húzódó háromszáz éves pincerendszer nemcsak a pécsi és mecsekaljai borkultúra bölcsője, hanem a Pécsi Egyházmegye és a hazai tudományos szféra szoros, évszázadokra visszanyúló együttműködésének élő szimbóluma.

Az elmúlt időszakban végrehajtott beruházás keretében a történelmi pincerendszer modern burkolatot kapott, korszerűsítették a világítási rendszerét, ami lehetővé teszi, hogy a pince építészeti értékeinek bemutatását, e mellett lehetővé teszi  a magas színvonalú borászati és kutatási feladatok végzését.

Az ünnepi eseményen mutatták be a püspökség egyedi, tradicionális, mintegy 50 éves palackjaiba zárt borát is. A mai püspökségi pincében fellelt, közel 50 éves palackoknak a kutatóintézet prémium zenit fehérborával adtak új életet.