A Boronka-melléki Tájvédelmi Körzetben mintegy ezer hektárnyi erdő vagyonkezelője a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság.

Az igazgatóság munkatársai az ezen a területen található nem őshonos, inváziós fajokból álló faállományokat  folyamatosan cserélik le honos,  a termőhelynek megfelelő fafajokra. Így megteremtve az olyan társulások alapját, amelyek idővel természetszerű erdővé válhatnak.

A Boronka-mellék területének alapkőzete durva szemcséjű homok, ami a növények kezdeti fejlődése szempontjából nem előnyös, azonban  az éves csapadék mennyisége és a talajvíz viszonylagos közelsége ellensúlyozza  e mostoha adottságokat. Ennek köszönhető, hogy a nyáron sivatagra emlékeztető területek néhány éven belül beerdősülnek.

A talaj hőmérséklete nyáron, amennyiben nincsenek árnyat adó fák, még a felszín alatt 10 centiméterre is elérheti az 52 Celsius fokot, a felszínén pedig az erős sugárzástól a csemeték ki is éghetnek. Ez is az egyik oka annak, hogy sok nyírt ültetnek e területre,  ugyanis annak fehér kérge visszaveri a napfényt. Jól bírja ezt a szélsőséges termőhelyet a kocsányos tölgy, a csertölgy, a vadkörte, a mezei juhar, a szürke nyár is, ezekből 14.000  csemetét ültetnek el tavasszal Nagybajom határban  úgynevezett gödrös ültetéssel.

(Szöveg: Glacz Róbert - Fotó: Glacz Róbert, Szegvári Zoltán)