A Pécsi Galériában Szabad gravitáció címmel  nyílt meg  Varga Rita festőművész kiállítása, ami június 16-ig  látható.

Van, amikor az ember egyszer csak azt érzi, hogy képes a repülésre. Ez velem általában hajnaltájt szokott, sajnos csak nagyritkán előfordulni, ilyenkor egy sajátos kéz-láb mozdulatsor és agytevékenység hatására pulzálom magam egyre feljebb és feljebb a levegőben.

Ezt a képességemet az idők során egészen kiműveltem; már nem esem kétségbe, hogy el kell jutnom valahová, vagy éppen tárgyakat, néha más embereket is vinnem kell magammal. Talán furcsa, hogy a repülésben az egy helyben történő lebegést szeretem a legjobban; ilyenkor egészen közel tudok kerülni másként meg nem tapasztalható élményekhez. “Megállok” a házak felett, bepislantok a tízemeletesek ablakain, lenézek a házak közt kanyargó utcákra, parkokra. Látom az ismerősöket, barátokat, rokonokat, élőket és holtakat, közel repülök hozzájuk, nézem őket, nézem a virágokat, a fák tetejét, a madárfészkeket, bámulom, csodálom a világot - egy pillanat is éveket jelent…  Néha a káprázat homályosítja el a látványt, ilyenkor persze már azt sem tudom, valós-e a kép, ahogy átsuhanok időn és tereken.

Nos: Varga Rita festményei mintha ezeket az álmaimat idéznék meg, csak egy egészen sajátos festői nézőpontból. A képek szereplői a levitáció állapotában idézik meg számomra az ismeretlenül is ismerős helyszíneket. A festményeken szereplők barátok, közeli hozzátartozók, családtagok a művész mindennapjainak krónikásai is egyben, az alkotó mindennapi létélményeinek szerves részesei, szerepeltetésük egyszer s mint hitelesíti is a képek történeteit. Azt a narratívát, amely egyúttal a festőművész identitásának, világban való jártasságának az elsődleges kereteit jelentik - utazások, kalandok, találkozások, rácsodálkozások a világ történéseire.

Varga Rita tudatosan építi fel fotószerű festményeiből ezeket a médiatájakat. Egy olyan cselekménysort fűz össze, ahol nem törekszik az emlékek realista rekonstrukciójára, sőt. A néhol kollázs-szerűen épített képtérrel, esetenként már a modellek beállítása révén, vagy a tudatosan összeválogatott tárgyi elemek segítségével egy szubjektív, pszeudo-valóságot hoz létre. Az így megkonstruált látszat-világot festői eszközökkel is hangsúlyozza, a reduktív képi világ, a hangsúlyos koloritok, a kontrasztált képi elemek kifejezetten erős vizionárius látványt hoznak létre. Ebben a látomás-szerű világban adódik most lehetőségünk elmerülni, melyek egyúttal Varga Rita festői létmódjának legfrissebb tapasztalatait is nyújtják.

 
(Doboviczki Attila T.)  (fotó: Horváth Gábor)