![]() |
|
|
|
Tweet |
|
|
![]() |
|
A Pécsi Tudományegyetem Műszaki és Informatikai Kar gépészmérnök-hallgatói több mint százéves szövőszékek hiányzó alkatrészeit tervezték és készítették el szerkezeti acélból.
A felkérés az egyetem művészeti karának oktatójától, Pápai Lívia textilművésztől érkezett, mert az aján-dékba kapott, ám hiányos, ezért működésképtelen szövőszékeket nem tudják használni. Ahhoz, hogy azok oktatási célokat szolgálhassanak, a gépészhallgatók először megismerkedtek a működésükkel, ezt követően megtervezték a hiányzó alkatrészeket, majd legyártották azokat. A komplex mérnöki munka eredményeként ismét szőni lehet a matuzsálemi korú eszközökön.
A régi szövőszékekből több alkatrész is hiányzott, amelyeket már sehol nem lehetett beszerezni. Ahhoz, hogy újra működőképesek legyenek, egyetlen megoldás az volt, ha azokat elkészítik.
A kihívást az jelentette ebben a munkában, hogy először is meg kellett érteni a szövőszék működését. Ahány típus, annyiféle rendszer. A művészeti kar oktatói és hallgatói segítettek a gépek mechanizmusainak megismerésében, a gépészmérnök-hallgatók pedig ma is használatos szövőszékek tanulmányozásával szereztek információkat. Ezek alapján tervezték meg a hiányzó alkatrészeket, kilincskerekeket, egyedi csavarokat, reteszeket, forgatókart, mindezt nem egyszer teljesen a sötétben tapogatózva.
Az alkatrészek tervezésénél figyelembe kellett venniük azok igénybevételét, milyen funkciót töltenek be, szövéskor mit mozgatnak, milyen terhelésnek, kopásnak vannak kitéve. Például számolniuk kellett a fonal feszítőerejével, a sok szál tengelyre gyakorolt hatásával – ezek a tulajdonságok alapvetően meghatározzák, hogy milyen anyagból készüljenek a tartozékok. A tervezésnél 3D-nyomtatót is bevetettek, először műanyagból kinyomtatták a megtervezett darabokat, így könnyebben tudták módosítani azokat, majd ezután készítették el fémből a végleges alkatrészeket – mondja Vasvári Gyula .- Elkészítésük komplex ismereteket kívánt a hallgatóktól, az esztergálásra, marásra, hegesztésre egyaránt szükség volt hozzájuk, sőt az egyik szabálytalan formájú alkatrész kialakításában lézervágásra is, amelyben a kar egyik ipari partnere is segítségükre volt. Mindezekről a gépszerkezet- és folyamattervezés szakirányon karbantartást és üzemeltetést is tanulnak, ennek keretei között pedig felújítástechnológiával is foglalkoznak.
Az alkatrészek tervezése, előállítása új tapasztalatokkal, gazdagította mind a hallgatóknak és oktatóknak. Érdekes volt megtapasztalniuk, hogy ami a művészeknek egy »pöcök«, az a mérnököknek egy retesz vagy egy forgókar. Egyben azzal is szembesültek, hogy a mindennapokban nagy szükségük lesz arra, hogy elsajátítsák a megrendelő gondolkodásmódját, kommunikációját, hiszen ők az alkalmazás, a mérnökök pedig a gyártás oldaláról közelítik meg a problémát. A megbízás azért is volt hasznos a leendő mérnökök számára, mert egy különleges eszközzel ismerkedhettek meg. A százéves mechanika tanulmányozása, az akkori mesterek gondolkodásának megismerése fejlesztette nemcsak a hallgatók kreativitását, hanem arra is rávezette őket, hogy mérnökként a felmerülő problémák megoldására csak a szerkezetek, berendezések komplex működésének megértését követően tudják a választ megadni. |
|
|
|