A Janus Pannonius Múzeum Modern Magyar Képtárában Szenes Árpád műveiből nyílt kamaratárlat.
Szenes Árpád Rippl-Rónai József szabadiskolája után 1919-ben a kecskeméti művésztelepen dolgozott. 1922-ben absztrakt képekkel mutatkozik be fiatal művészek csoportos kiállításán az Ernst Múzeumban, de ugyanebben az évben készült más képei még a századfordulói magyar festészet hagyományait, mestereinek hatását tükrözik.
Párizsban élt és alkott 1925-től. Itt ismerkedett meg 1929-ben a portugál Maria Helena Vieira da Silvával, akit 1930-ban vesz feleségül, aki ezt követően felveszi a magyar állampolgárságot, s az is maradt 1956-ig.
Szenes Árpád ebben az időben sűrűn látogatta a fiatal baloldali művészekből álló Les Amis du Monde csoport kávéházi összejöveteleit, Hajdu István (Étienne Hajdu), Pignon, Breton, Aragon társaságában. Felesége révén kapcsolatba került a Stanley William Hayter vezette Atelier 17 stúdióval. Az 1930-as években a szürrealista hatás jellemző műveire.
A második világháború kitörésekor elhagyták Párizst, Jeanne Bucher-re hagyva műtermüket és képeiket. Néhány hónapot Lisszabonban töltöttek, ahol Szenes Árpádnak önálló kiállítása nyílt, majd 1940-ben Brazíliába távoztak. Rio de Janeiróban éltek egy ideig, majd a közeli Santa Terezában telepedtek le. 1947-ben tértek vissza Párizsba. Ebben az időszakban kezdett el dolgozni talán legjelentősebb sorozatának, a mértani és organikus formákból, repetitív motívumokból álló, változatos technikával - akvarell, gouache, olaj, pasztell, kréta - készült Bankett egyes képein. Az 1950-es évek közepétől kifejezésmódja letisztult. Tájképein a vertikális és horizontális viszonya kap nagy jelentőséget, színskálája néhány halvány színre redukálódott. Festményeire a végletesen letisztított, szinte csak a fehér szín árnyalataira, finom festékpászmákra, nüansznyi színakkordokra, rétegződő horizontcsíkokra épülő stílus jellemző.
A francia állam 1949-ben vásárolt először festményeiből, amit később több állami vásárlás is követett. Az 1970-es években számos tárlaton mutatta be műveit. A Musée d’Art Moderne de la Ville de Paris-ban 1974-ben rendezett kiállítás után a kritika életművét a modern festészet klasszikusai közé sorolta.
Janus Pannonius Múzeumnak 1979-ben három festményt ajándékozott. Halála után emlékére Vieira da Silva 1990-ben létrehozta a kettejük nevét viselő, lisszaboni székhelyű, fiatal művészeket támogató alapítványt.
A május végéig, előzetes bejelentkezéssel látogatható kiállításon a művész feleségének, a szintén neves festő Maria Helena Vieira da Silvának egy alkotása is megtekinthető.
|
|
|