A Szegedi Törvényszék  Szeviép-ügyben hozott másodfokú ítéletét a Pécsi Ítélőtábla hatályon kívül helyezte.

Az ügyészség csődbűncselekmény elkövetésével vádolta meg az út- és magasépítéssel, a vízépítési létesítmények kivitelezésével foglalkozó, felszámolás alatt álló Szeviép Zrt. három egykori vezetőjét, akik e cselekményt azzal követhették el, hogy a társaság vagyonának másfél milliárd forintos csökkentésével meghiúsították a hitelezők kifizetését.

A vád szerint a milliárdos forgalmat lebonyolító gazdasági társaság legkésőbb 2009 elejére fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetbe került, majd fizetésképtelenné vált és csődeljárás indult ellene. A hitelezők között nem jött létre csődegyezség, ezért a bíróság 2010 augusztusában csődeljárásban elrendelte a cég felszámolását, amelynek során hozzávetőlegesen 6,5 milliárd forint hitelezői igényt vettek nyilvántartásba.

A cég jelentős vagyonvesztését  pedig a vád szerint az okozta, hogy a vádlottak igazgatósági tagként egyhangú döntéseikkel 2007-től rendszeresen és nagy összegben nyújtottak kölcsönöket az ésszerű gazdálkodás követelményeivel ellentétes módon a teljes egészben vagy részben a zrt. tulajdonában álló gazdasági társaságoknak, illetve magánszemélyeknek - köztük az egyik vádlottnak -, sportszervezeteknek.

Az ügyben első fokon eljáró Szegedi Járásbíróság bűnösnek mondta ki a vádlottakat, közülük kettőt öt év két hónap, társukat hat év szabadságvesztéssel sújtotta, a másodfokon ítélkező Szegedi Törvényszék azonban bizonyítottság hiányában felmentette őket. A törvényszék ítélete ellen az ügyész mindhárom vádlott terhére bűnösségük megállapítása és büntetés kiszabása végett, míg a vádlottak és védőik felmentésük bűncselekmény hiányában történő megállapításáért jelentettek be fellebbezést.

A  Kúria a harmadfokú eljárás lefolytatására a Pécsi Ítélőtáblát jelölte ki. Az ítélőtábla az  első rendű vádlottal szemben – a másodfokú határozat kihirdetése után annak bekövetkezett halála miatt –az eljárást megszüntette. A II. és III. rendű vádlottak esetében a Szegedi Törvényszék ítéletét hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasított. A hatályon kívül helyezést azzal indokolta, hogy a másodfokú bíróság ugyan helyesen állapította meg, hogy a járásbíróság ítélete részben megalapozatlan, de ezt nem küszöbölte ki, ezáltal az általa meghozott ítélet is részben megalapozatlanná vált.

A harmadfokú bíróság döntési lehetősége ebben az eljárásjogi helyzetben korlátozott, mivel a harmadfokú eljárásban nincs helye bizonyításnak, az ítélőtábla a másodfokú bíróság ítéletének hiányosságát,  a részbeni megalapozatlanságot, nem küszöbölhette ki, ezért nem volt más lehetősége, mint, hogy  hatályon kívül helyezze a törvényszék ítéletét.

A megalapozott tényállás megállapításához a harmadfokú bíróság által szükségesnek tartott bizonyítás a megismételt másodfokú bírósági eljárás kereteit nem haladja meg, ezért az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezése nem indokolt. A harmadfokú bíróság eljárást megszüntető döntése az I. rendű vádlott esetében jogerős, míg a hatályon kívül helyező végzés ellen mint az ügyész, mind a védők fellebbeztek a végső szót abban a kérdésben, hogy meg kell-e ismételni a másodfokú eljárást, a Kúria mondja ki.

A legfelsőbb bírói fórum dönti el, hogy megalapozott volt e a Pécsi Ítélőtábla döntése az ítélet  hatályon kívül helyezéséről, vagy harmadfokon érdemben el lehetett volna bírálni. Ha megalapozottnak találja a fellebbezéseket, az eljárás lefolytatására utasítja a Pécsi Ítélőtáblát.