A vidéknek is megvan a tipikusan télbúcsúztató-tavaszváró pogány rituálékhoz kapcsolódó farsangi szokásrendszere.
A busójáráshoz hasonló fesztiválokat rendeznek a volt jugoszláv országokban - Romániában, Bulgáriában, északabbra Csehországban és Lengyelországban -, azonban Svájcban és Németországban, de délebbre, Olaszországban és Spanyolországban is. Ezekben e farsangi ünnepekben közös, hogy a telet búcsúztatják, valamint egyben a megtisztulási és termékenységi rituálék gyakorlása is a bőséges termésért. A szereplők és az ünnepség során előadott jelenetek is sok országban hasonlóak. Legtöbb helyen a farsangi hagyományhoz tartozik az ijesztő jelmezekbe öltözött férfiak jellegzetesen hangos, telet és rossz szellemeket űző felvonulása vagy tánca. Több helyen jellemző a tél szertartásos „halálra ítélése” és eltemetése, a tisztítótűz, és sok helyen találkozhatunk jelképes aratási vagy esküvői jelenetekkel.
A néprajzkutatók és történelemtudósok máig nem tudtak egyértelmű elmélettel szolgálni arra, milyen módon terjedt el ez a népszokás-együttes szinte egész Európában. Egy nagyon érdekes európai kutatás is foglalkozott már a kérdéssel, a benne részt vevők vizsgálódásuk során arra jutottak, a farsangi szokások ősi, közös gyökerekre vezethetők vissza, amelyek tulajdonképpen közös, európai kulturális identitásunk kifejeződései.
Nyugat-Ausztria - Schemenlaufen
Az Alpok egyik leglátványosabb karneváljára a nyugat-ausztriai Imstben kerül sor. Ez a Schemenlaufen, amelyet az UNESCO kulturális örökségként emelt be a Világörökségek sorába 2012-ben. A helyi felvonulást négyévente tartják, amelyen kizárólag férfiak vehetnek részt, közel ezren. A helyiek ilyenkor hagyományos öltözékben ugrándoznak, táncolnak, zajonganak és zenélnek, lenyűgözve minden szemlélődőt. Farsangi kosztümök, parókák, maszkok, kesztyűk és kalapok alkotják a kellékeket.
A két legjellegzetesebb figurája a Scheller és a Roller, akik óriási fejdíszben táncolnak egymással, miközben ritmikusan kongatják derekukra rögzített kolompjaikat. A Schellerek idősebb férfiak, sötétebb bőrrel, bajusszal és dús szemöldökkel, a Rollerek fiatalabbak, világos, kedves arcvonásokkal, kipirult orcával és mosollyal. Kettejük viadalát gyakran értelmezik a kiöregedett tél és a fiatalosan közeledő tavasz közötti váltásként.
Horvátország Kastav környéke - kolompos felvonulás
Hasonló, kolompos felvonulással találkozhatunk az észak-horvátországi Kastav tartományban is. Itt a karneváli időszakban báránybőrbe öltözött, derekukon kolompokat viselő, örökzölddel díszített különös fejfedőket hordó férfiak árasztják el a helyi településeket.
Az évente megrendezett farsangon párban vagy nagyobb csoportokban vonulnak vezetőjük mögött, aki egy kis örökzöld fát visz. Vonulásuk közben ritmusosan összeütögetik csípőiket és fel-felugranak a levegőbe. A csapatokban lehetnek színpadias/komédiázó figurák is, mint például a „táncoló medve”, aki rendre megszökik két felügyelőjétől.
A falvakba érve a beöltözött alakok vad kolompolás közepette köröket alkotnak a főtéren, és addig zajonganak, amíg a helyiek étellel és hellyel nem kínálják őket. A karnevál végén a kolomposok saját településüket járják végig, a házaknál hulladékot gyűjtenek, amit aztán a szabadban égetnek el, minden jelenlévőt bevonva a ceremóniába.
Az egyes falvakra jellemző egyedi változatokkal a kolomposok évenkénti felvonulása erősíti a közösségi kötődéseket és értékes módon újítja meg a környék települései közötti barátságot, miközben az új lakosokat bevonja a hagyományos kultúrába. A szokás szintén szerepel az UNESCO szellemi kulturális örökségi listáján.
Csehország Hlinecko régió - farsangi felvonulás
Az UNESCO listáján találunk Csehországból is hasonló farsangi tradíciókat. Közvetlenül a húsvéti nagyböjt előtt Hlinsko és Hamry városok környékén megtartott felvonuláson szintén színes jelmezek és maszkok, valamint hatalmas fejfedők játsszák a főszerepet.
A jelmezesek ilyenkor kisebb-nagyobb csoportokban, helyi rezesbandák kíséretében házról házra járnak, szerencsét és bőséget hozva a ház lakóira. A felvonulás és az előadott kis jelenetek jellegzetes figurái a „török”, a „kis feleség”, a „szalmaember”, a „kéményseprő”, a „zsidó”, a „medve” és a ceremóniamester, aki minden háznál engedélyt kér a felvonulók előadására és táncára, amelyet maga vezényel le.
A látogatások végeztével, a legutolsó háznál kerül sor egy (beöltözött) kanca szimbolikus meggyilkolására, amelyet egyfajta bűnbakként áldoznak fel. A kanca végrendeletének felolvasása után a lovat alkohollal új életre keltik: ez nyitja meg a nagyböjt előtti táncos, bőséges lakomákkal teli időszakot.
A szokás több évszázados hagyománnyal rendelkezik, bár a 19. században a katolikus egyház, később a szocialista rezsim tiltotta. A tradíció ennek ellenére mindmáig fennmaradt, amelynek továbbvitele a családokban apáról fiúra öröklődött, és amelynek ma is fontos szerepe van a helyi közösségek összetartásában.
Busójárás
A népi farsangi hagyományok magyarországi téltemető-tavaszköszöntő szokása, a Mohácson minden évben a böjti szezon előtt megrendezett busójárás. Az ijesztő fűzfából faragott, hagyományosan állatvérrel festett birkabőrcsuklyás busó maszkok, állatbőrből készült jelmezek itt is jellemzőek. A rossz szellemeket inkább kereplővel űzik el a busók, bár a kolomp is része öltözetüknek.
A hat napon át tartó téltemetés tánccal, zenével kísért országos hírű népünnepéllyé nőtte ki magát, amelyben a város lakossága, a busó-csoportok, valamint az őket kísérő zenészek és táncosok, továbbá a maszkokat, eszközöket készítő kézművesek vesznek részt. Farsang végén, mindig hamvazószerda előtti héten rendezik meg és rendszeresen visszatérő eseményei a busók gyülekezője, felvonulása, a telet szimbolizáló koporsó elégetése, busók avatása, termékenységvarázsló rítuselemek, ijesztgetés, játékok és tánc.
A busójárás eredetileg a helyi horvát (sokác) kisebbségtől terjedt el a városban, de az évszázadok alatt a helyiek közös hagyományává vált, amely a város egyik legjelentősebb nevezetessége, valamit a helyiek fontos összekovácsolója. Az UNESCO emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listáján 2009 óta szerepel.
