Vojnich Erzsébet képeiből nyílt kiállítás a Pécsi Galériában.

A kortárs festészet legérzékenyebb és legkiemelkedőbb képviselője Vojnich Erzsébet, akinek alkotásait a törékeny líraiság jellemzi. Képeinek összetéveszthetetlen jegyei az alakok, a tág térperspektívák, az üres és zárt enteriőrök, a fény titokzatos, rejtett derengése, a leplek és redők.

Bán Zsófia irodalomtörténészt Vojnich Erzsébet alkotásai gy különleges világba vitte el, mint megfogalmazta a képeken ábrázolt távoli, idegen, megfejthetetlen civilizáció egyszer csak összeért a saját világával, a saját élményeivel, a saját emlékeivel. Az üres, távoli, idegen csarnokok egyszer csak saját legbensőségesebb, legszemélyesebb tereivé váltak.

Szavakba ugyan nem tudta volna önteni, de olyasféle érzése támadt, hogy a világ (s ezen belül a természet is) elsősorban emberi építmény, amely örökké térrel és idővel küszködik, és éppen ettől az összekötő kapocstól tud egy számára mégoly idegen, épített világ is hirtelen ismerőssé, bensővé, sajáttá és esendővé válni: mert benne van ez a küszködés az idővel, ez a léttel és nemléttel való bíbelődés, ez az örökös, reménytelenül reményteli motozás.

S mire Hogen mester gondolatban idáig elért, a képtekercsen ábrázolt betonszarkofágot már egészen olyannak látta, mint egy virágba borult cseresznyefát: hisz erről is, arról is elszáll a pillangó.

Forgács Éva művészettörténész  egy évekkel ezelőtt írt Vojnich Erzsébet képeit elemző írásában  többek között  a következőket emelte ki, a fal, ajtó, ablak, lépcső, medence jelölnek olyan szimbolikus és természetük szerint sorsdöntő aktusokat, mint ki- vagy belépés, kirekesztés vagy bebocsátás, bezárás, felfelé vagy lefelé haladás, vízbe mártózás. Az emberi alak hiánya ezekből a terekből feltétele annak, hogy ne szűküljön a jelentés egyetlen mozzanatra; hogy a terek és falak képei ezeknek a csak példaképpen sorolt aktusoknak a lehetőségeit mind tartalmazzák. Ugyanakkor ezek a rendkívül szuggesztív képek az európai modernizmus geometrikus-absztrakt hagyományaira is hivatkoznak. Elvont tér-képek. Szikár, lényegre törő, a kíméletlenségtől sem visszariadó festmények, hiszen törvényeket jelenítenek meg; egyszerre tárgyilagosak és világítóan jelzésszerűek, mint egy Camus-szöveg, amelynek talán legpontosabb illusztrációi lehetnének.

A tárlat június 26-ig tekinthető meg a Pécsi Galériában.